Itt az augusztus, a nemzetközi futballévad lassan megkezdődik, indul a kupaszezon. Nélkülünk, mert nekünk, magyaroknak a futball történetében alighanem először a második selejtezőkör után már egyetlen csapatunk sincs. Mint ismeretes, kiestek, és még csak nem is a csoportkörbe jutásért zajló kanyarban, hanem már előtte.

Rosszul jegyzett, a futballéletben komolyabb szerepet nem játszó együttesek ütöttek el bennünket a továbbjutástól: még a Győrt kiejtő izraeli bajnoknak cseng úgy-ahogy ismerősen a neve, az állami pénzekkel jól kistafírozott Videotont egy gyakorlatilag ismeretlen montenegrói társaság búcsúztatta, a szintén jól tartott Debrecent egy félamatőrökből álló norvég, a Kispestet egy valaha szebb napokat látott szerb.

A gyalázatos eredményeknél már csak a látvány volt szánalmasabb. Arra persze jó volt, hogy ha valaki még nem tudta volna, most láthatta, hogy nagyjából hol tart a magyar futball.  A tulajdonosok Győrben is, Fehérváron is súlyos következményeket emlegettek, retorziókról beszéltek, az edzők meg arról, hogy nem tudta saját játékát játszani a csapat. Kondás Elemér némiképp váratlanul, úgy nyilatkozott, hogy kudarcnak ítéli a debreceni csapat kiesését. (Ha ehhez hozzátesszük, hogy a csapatát kiejtő norvég Strömsgodset néhány játékosa munka után siet edzésre, ez több mint kudarc, enyhén szólva is.)

De aztán a szakma, meg a vele szövetséges szaksajtó hamar túllendül a történteken. A tévében Nyilasi Tibor, az MLSZ sportigazgatója a kudarc után nem sokkal már arról beszél, hogy a Videotonnak jó csapata van, az első fordulóban szép gólokat rúgott a Haladásnak, a kormányközeli sajtó pedig azokat szapulja, akik a néhány nappal azelőtti méretes zakókban nem veszik észre a bíztató jeleket.

A Heti Válasz főszerkesztője például, a négy, nem annyira botrányos, mint inkább komikus kiesés után józanságra intő mentőcikkében a kapott góloktól nem egészen három mondattal jut el a rezsicsökkentésig, további egy gondolattal pedig már az alapkamat-csökkentés áldásos hatásait emlegeti:

„A fehérváriak kiesése után megint felharsant a kishitűek »nekünk úgysem sikerülhet« kórusa, amely az élet minden területén a változást támadja, mások hitét rombolja, és csak a vereségekben láthatja meg önmaga győzelmét és előrelátó bölcsességét... Ők tiltakoznak, hogy kilépjünk a régi kerékvágásból. Óvnak attól, hogy a bankokra és a multikra válságadót vessenek ki, mert roppant veszélyes. Riogatnak a rezsicsökkentés hatásaival. És utolsó töltényükig harcoltak a jegybanki alapkamat csökkentése ellen is, mert szakmailag megalapozatlannak és kockázatosnak ítélték.”

Istenem, hogy jön a fehérvári hátvéd szerencsétlenkedéséhez az alapkamat? Vagy ekkora volna a baj, hogy ilyen cikkeket kell írni? A kudarc valóban nem akármekkora, de azért talán nem kellene rongyosra kúszni az összes szőnyeget.

A magyar futballban amúgy sem az a baj, hogy négy csapatunk kiesett (az már talán igen, hogy miként), hanem az, hogy állami pénzekkel próbálunk eredményesnek lenni olyan területen, ahol az államnak semmi keresnivalója. Például a profi futballban. Az a magánvállalkozások terepe, úgyhogy ezzel összefüggésben bátorítanám is a kormányfőt: ha neki olyan fontos a futball, akkor nyúljon a zsebébe! Ahogy például Várszegi is tette.

Aztán az is erkölcstelen, hogy a teljesítmény ebben a sportágban semmiféle arányban nincs az anyagi javadalmazással. Hány Videoton, Győr-, vagy debreceni játékosnak lett kevesebb a fizetése attól, hogy kiestek a kupában, és a csapat így nem termelt bevételt? Hány edzőt rúgtak ki, hány játékosnak kötöttek útilaput a talpára? Ez a súlyos eredménytelenség milyen látható következményekkel járt?

Aztán erkölcstelen a magyar futball azért is, azért, mert kivételez: a Mezőkövesd négyszázmillió forintot kap arra, amire egy évvel korábban az Eger egy fillért sem. (Hangsúlyozom: nem az a baj, hogy az Eger nem kapott, hanem hogy a Mezőkövesd kapott. Egyiknek sem kellett volna adni egy fillért sem közpénzből.) Nem volna-e itt az ideje összevetni az eredményeket a sportágba fektetett tetemes pénzzel, és legalább egyetlen percig elgondolkodni azon, hogy vajon nem az-e a baj, hogy különösebb felelősség nélküli funkcionárius meg üresfejű kontár vezeti a sportágat? Hol van az életnek még egyetlen olyan szelete, ahol az eredménytelenségnek és a kudarcok súlyos sorozatának ne lenne semmilyen konzekvenciája?

Valószínűleg nincs ilyen, és hiába írja Borókai Gábor említett cikkében, hogy a kishitűek kórusa szól, mert nem az szól: a magyar futball egészen biztosan nem tisztul meg, amíg ilyen-olyan címeken állami pénzek jutnak a sportágba, és amíg a politika ki nem száll belőle. Ez még akkor is erkölcstelen lenne, ha a sportág eredményeket tudna fölmutatni, csakhogy még azt sem tud.

Az, ami ma a futballunkban folyik, az az átgondolatlan és eredménytelen erőszakoskodás. Semmi értelme folyton Puskás Öcsire hivatkozni, meg azokra a lelkes futballtörténészekre, akik visszaszerezték a futballcsukáját, és most dolgozzák föl az életművét. A kettőnek – egy sikeres, de letűnt kor folytonos fölemlegetésének és a közpénzen finanszírozott versenysportnak - semmi köze egymáshoz, legföljebb Puskással meg a nevével jól lehet takarózni. Hogy közben mi folyik, azt senki sem látja.

A pályaépítés ennek a romlott futballéletnek egy egészen sajátos szelete. Vegyünk egy átlagos időszakot, és nézzük a nézőszám alakulását!

A Fradi még mindig a legnépszerűbb Magyarországon. A hazai és idegenbeli nézőszámokat figyelembe véve az első helyen áll. Meccseire átlagosan 5076-an voltak kíváncsiak. A második a Diósgyőr 4227, míg a harmadik a DVSC 3896 fizető nézővel.  Az átlagnézőszám az összes klubot figyelembe véve 2807 volt. De most vegyük példaként a Debrecent, jól példázza az egészet. A klub saját honlapja szerint 9456 nézőt befogadó pályán játssza meccseit, vagyis az átlagos kihasználtság nagyjából negyven százalékos.

Mi történik most? Most az történik, hogy 13 milliárd forintért új stadiont építenek, amelyikben megduplázzák a befogadóképességet: ahogy arról korábban a Dehir.hu beszámolt, a Nagyerdőn a 20 ezer néző befogadására alkalmas új labdarúgó stadion épül. Vagyis a kihasználtság az eddigi negyven százalék helyett visszaesik húszra. Az elmúlt évben az átlagnézőszám tovább csökkent, de ez nem befolyásolja, hogy újabb pálya épül Felcsúton, befogadóképessége a falu lakosságának kétszerese. A kormányfő egyszer úgy nyilatkozott, a futball olyan játék, amit a magyaroknak találtak ki.

Stimmel.

(a szerző az Élet és Irodalom főszerkesztője)