„They do their best, they do what they can
They get them ready for Viet Nam
From old Hanoi to East Berlin
Commando - involved again”

(Ramones)

„Magyarországnak érdeke, hogy ne legyen közös határa Oroszországgal”, ezen kívül pedig „megvan a véleményünk az oroszok nemzetközi jogot sértő fellépéséről” – közölte a miniszterelnök Vlagyimir Putyinnal. Ja nem, utána pár héttel, magyar nagykövetekkel. Mostanában gyakran orientálja Orbán Viktor ilyen neobátor külpolitikai alapvetésekkel diplomatáinkat, ill. a Bem tér újoncait, hogy az utolsó futsaljátékos is értse, melyik szókincskészletet kell elővenni a következő fél évre, amíg meg nem jön az update.

A nagyköveti fejtágítón nagyon vad dolgok nem történtek, csak a szokásos retorikai félfordulat, kis újbóli elfordulás az oroszoktól, kis újbóli törleszkedés a Nyugathoz (ami az unió paksi vétóját tekintve lehet, hogy fél évnél is tovább kitart), plusz termékeink és diplomatáink meghódítják Afrikát is. Amerika megint szempont lett, éspedig úgy, hogy „az USA-val gazdasági és katonai téren együtt tudunk működni, ideológiai kérdésekben nem annyira, bár ezt ők jogállami köntösbe öltöztetik”, tehát érdekeink „nem esnek egybe mindenben” Amerika érdekeivel.

Még jó. Nincs az az Amerika-mániás, euroatlantista-kozmopolita külügyes, aki azt mondaná, hogy mindenben egybe kell esnie az érdekeknek. Bőven elég megbízható szövetségesnek lenni, hinni a Nyugat értékeiben, nem elkurvulni korrupt keleti autokráciák felé. A jogállamiság pedig nem valamiféle köntös a nemzet bokrétáján (képzavar), hanem kb. az alapja mindennek, ami nyugati, nem véletlenül mondja Szijjártó Péter két-három napja, hogy Magyarország „a nyugati értékközösséghez tartozik”. Ez így igaz, ezért sem kell nyugati nyitás, örülünk, hogy ennek deklarálásához is eljutottunk.

A külügyminiszter nem véletlenül hangsúlyozza nyugatiságunkat, így indokolja ugyanis, miért javasolják majd a parlamentnek, hogy Amerika felkérésére száz magyar katona is menjen Irak északi részébe harcolni az Iszlám Állam ellen. Mindannyian tudjuk, hogy ez a szervezet nagyjából a legfasisztább startup vállalkozás a II. világháború befejezése óta, és valóan nem csak a helyi muszlimok és keresztények életét teszi pokollá, de minket is fenyeget. Minden amellett szól tehát, hogy bármilyen állapotban van is a honvédség, igenis vegyünk részt 61 másik országgal együtt a misszióban, segítsük a kurdok kiképzését, őrizzünk, védjünk. Hosszú távon mi is jól járunk vele.

„Magyarország hadereje még papíron is minimális, a valóságban pedig elkeserítően gyenge” – közölte 2011-ben Kálmán Károly volt százados, 2013-ban pedig a hosszú évek óta valódi haderő-reformot sürgető Kovács Gyula nyugalmazott katona állapította meg: Magyarország „szinte védtelen” lenne egy külső támadással szemben – kivéve, „ha a Magyar Honvédség nem vonakodó szövetséges, hanem partnerként teljesíti szövetségesi kötelezettségeit”. Most eljött a pillanat, partnerként teljesíthetünk, ergo joggal számíthatunk nyugati szövetségeseink elrettentő erejére, ha netán bejönne az országba a török, a tatár vagy a Bilderberg-csoport.

Tehát, még egyszer, mert annyira hihetetlen: „Magyarország már részese az Iszlám Állammal kapcsolatos konfliktusnak, mert a nyugati értékközösséghez tartozik, amely ellen a terrorszervezet támadást intézett”. Sose hittem volna, hogy eljön a nap, amikor támogatni fogom Szijjártó Pétert bármiben is, ezt viszont maximálisan. A magát demokratikusnak stb. tételező ellenzék egy része viszont nagyon jól tenné, ha hangyafasznyit magába szállna. Egyértelmű, Nyugat-párti kiállást csak Fodor Gábor pártjától hallottunk, a DK és az Együtt nagyjából egyetért, de nem volt hajlandó elmenni az egyeztetésre, mert az Orbán-rezsim utálata fontosabb egy keresztényeket lefejező, muszlimokat gyilkoló, gyerekeket öngyilkos merényletre küldő, pilótákat élve elégető, nőket megerőszakoló terrorszervezet megállításánál.

A Jobbik régóta nem áll a nyugati civilizáció talaján, ezért nagyon is érthető, hogy ellenzik a missziót. Az LMP maszatoló ellenállása is érthető, szerintük „az Európai Uniónak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy felderítse és elzárja az Iszlám Állam pénzügyi, technikai és emberi utánpótlási csatornáit”, tehát ráér olyan 25 éven belül megkezdeni a fellépést, addig sem kell állást foglalni az ügyben, vajon a nyugati értékközösség az ökopárt számára is érték-e.

A tőlük is balrább álló PM legalább nyíltan beszél: a párt azért nem támogatja a katonai missziót, mivel „álságosnak és felháborítónak tartja azt a keretezést, hogy itt értékrendek, kultúrák vagy vallások szembenállásáról, háborújáról lenne szó”. Tényleg, kedves PM? Még jó, hogy nem jöttök azzal a közkeletű, az amerikai elnök által is osztott gyáva appeasementtel, hogy a Nyugatnak nincs morális joga másokat megítélni, kik vagyunk mi, hogy magas lóról, különben is, nincs az iszlámhoz köthető veszély, a vallások néha ilyenek, a keresztények is követtek el bűnöket, úgyhogy legyen csak bűntudatunk, addig se kell érdemben semmit csinálni.

A legérthetetlenebb talán a mindeddig alapvetően nyugatos MSZP viselkedése: a párt megnyilvánulásaiban egyszer sem hivatkozott arra, hogy minden kormánykritikájuk dacára Magyarországot ők is a nyugati értékközösség részének tekintik. Ehelyett március 3-i közleményük szerint például „nem kaptunk arra választ a Rogán Antal kezdeményezte ötpárti egyeztetésen, hogy a kormánypártok képviselői egyöntetűen támogatják-e az Iszlám Állam elleni koalícióban való magyar részvételt”, úgyhogy ők, felelős ellenzéki pártként, csak akkor tudnak dönteni e kérdésben, ha „a kormány nem átgondolatlan ötletekkel áll elő, és ha a koalíció pártjai egységes álláspontot képviselnek”. Miközben nekik semmilyen álláspontjuk nincs, egyszerűen remek.

Ez így nem fog menni. Az IS ellen veszteni nemcsak katonai eszközökkel lehet, de hiányzó meggyőződéssel, elmaszatolt morállal, önostorozással és zavaros világnézetekkel is. Ha viszont az IS legyőzhető (márpedig az elmúlt napok eseményei erre utalnak), akkor hinnünk is kell abban, hogy a mi civilizációnk (szabadságjogokkal, gazdasági lehetőségekkel, jogállamisággal, ilyenekkel) bizony jobb, mint az övéké.

Ha a magyar parlamenti pártok még abban sem tudnak megegyezni (vö. minimális nemzeti konszenzus), hogy a nyugati értékek talaján állunk, akkor tényleg ideje felkészülni a kalifátusra.