"Mintha valamikor Mohács után jött volna össze az elit – mikor a csatát követően a törökök végigsöpörtek az országon, majd kivonultak, hogy még évekig vissza se nézzenek. De az ország megvédése érdeklődés hiányában mégis elmaradt. Ez egyszerűen ilyen ország, úgy látszik. A levegőben lehet valami, a földben, az ivóvízben? Szvatopluk átka okozta? Szívcsakra? Vagy éppen a gyászos körmű jobbágyok, akik – úgymond – az állam csecsét szívják, ha pedig rájuk jön az elégedetlenkedhetnék, hát rögtön Dózsa-felkelést csinálnak?"

(...)

"Nagyon régen nem éltünk már ilyen rosszul. A régi hátrányok mind visszajöttek, sőt. Elsúlyosbodott a rendszer, amit állítólag leváltottunk. Ránk kövesült. A képünkbe röhög. A kevéske előnyből meg semmi sem maradt. A villanyt kikapcsolták, a frizsiderszocializmus leolvadt, a kaját kilopták belőle. Lett helyette hamisgulyás-kapitalizmus. Ahol még a levesosztás is felforgató tevékenység."

Az írás teljes terjedelmében a HVG e heti számában olvasható.