Gerő András téved. Ha egy szövegben az áll, hogy Füst Milán Naplójában jelen vannak antiszemita sztereotípiák, akkor az egészen pontosan azt jelenti, hogy ilyen sztereotípiák jelen vannak benne, és nem mást. Nem azt, hogy Füst Milán antiszemita volt. Ahhoz, hogy bárki ezt állítsa, azt kellene bizonyítania, hogy Füst a nyilvános társadalmi gyakorlatokban olyan antiszemita diszkurzust használt, amely kirekesztést, fájdalmat okozott másoknak. Ha Gerő ezt akarja állítani, legyen szíves bizonyítani, vagy hallgasson.

Én magam pedig csodálkozom, hogy egy történész professzor nem látszik tudni, hogy egyetlen kijelentés sem értékelhető a kontextusától függetlenül, pedig ezt a tanítványainak is készségszinten kell tudniuk.

Azt az állítást végképp nem szeretném komolyan venni, hogy ha valaki hosszú alkotói élete során írt egy levelet Rákosinak 1945-ben  és egy ódát Leninhez 1946-ban, és egyébként soha semmi hasonlót nem tett, akkor az baloldali. Tudja Gerő, hogy ebből mi következne a huszadik századi magyar történelemben? Abban a levélben egyébként Füst azt ajánlotta fel a főtitkárnak, hogy szívesen tanítaná szónoklattanra az MKP vezetőit, mert erre megítélése szerint rászorulnak. Rákosi erre nem válaszolt, mert érzékelte a szöveg kétélűségét, amit Gerőnek ezek szerint nem sikerült.

Arról csak utólag értesültem, hogy Gerő alapítója és tagja volt a Füst Milán Páholynak, amelyet most kvázi nyilvánosan feljelentett, felelősségre vonva a névválasztásáért, és baloldali elfogultságáért. Pedig a Lenin-ódát már akkor is biztosan ismerte. Szomorú a szellemi züllöttségnek ez a látványa, és még szomorúbb, hogy ez a züllöttség bármilyen módon alakíthatja a közgondolkodást.