Previti az ítélet hallatán az olasz igazságszolgáltatás megreformálásáért fakadt ki: szerinte a bíróság politizál, s rajta keresztül akarja a jobboldali parlamenti többséget, elsősorban Berlusconit lehetetlenné tenni. Pedig a kormányfő jóformán minden politikai eszközt bevetett, hogy régi barátját, aki jelenleg parlamenti képviselő, ne ítélhessék el.

Az egykor Berlusconi szűkebb környezetéhez tartozó Cesare Previtit ugyanabban az ügyben fogták perbe, amelyben magát a kormányfőt is: a vád szerint a nyolcvanas években bírák megvesztegetésével érték el, hogy az SME állami élelmiszeripari cég privatizálásának jogát a Carlo De Benedetti csoport helyett a miniszterelnök által irányított holding, a Fininvest kapja. Az olasz kormányfő – aki ellen egyébként megszámlálhatatlan per folyt és folyik - 1994-es kormányának bukásáért is a bírói kart okolja: akkor egy vádindítványt követően kellett lemondania. Az SME-ügy 1999-es kipattanásakor Berlusconi még csak ellenzéki képviselő volt, 2001-es kormányra kerülése óta azonban – amellett, hogy nyilatkozataiban folyamatosan megjegyzésekkel illeti az ítélethozókat, elfogult „vörös bíráknak”, bolondoknak nevezve őket – konkrét intézkedéseket is hozott.

A szenátus 2002. augusztus 1-jén fogadta el az úgynevezett Cerami-törvényt, amely meghatározza azon indokok körét, amelyekre hivatkozva egy eljárást annak résztvevői más bíróságokhoz helyeztethetnek át, akár az elévülésig halogatva ezzel egy-egy pert. A Berlusconit és Previtit érintő eljárást nem sikerült áthelyezni, a kormány azonban júniusban keresztülvitte újabb elképzelését: megszavaztatta a szenátussal azt a kormányfőre szabott törvényt, amely a legmagasabb közjogi méltóságoknak mentelmi jogot ad, függetlenül attól, hogy ellenük a hivatali idejük alatt bekövetkezett vétség miatt folyik-e eljárás. Ez azonban csak a kormányfő számára jelentett megoldást. Ügyét Previtiétől leválasztották, Berlusconi pedig szóban tovább folytatta a bírókat lejárató kampányát, egykori jogászát az ítélethozók „üldözöttjének” nevezve.

Az egykor nagyhatalmú római ügyvédként ismert Previti számára az utolsó szalmaszál idén ősszel az a 9520-as számú akta lehetett volna, melynek tartalmát a vádlott védői mindenáron bírósági jegyzőkönyvbe szerették volna vetetni. Ezek az iratok lettek volna hivatottak igazolni, hogy a vesztegetési ügyben eljáró két milánói közvádló alkalmatlan tisztsége betöltésére. Tartalmazzák Roberto Castelli igazságügy-miniszter ellenőreinek jelentéseit csakúgy, mint a bresciai ügyészség kezdeményezését; ez utóbbi a maga részéről vizsgálatot indított és hivatali hatalommal való visszaéléssel vádolta meg a milánói ügyészeket. Previti ezzel pere felfüggesztését szerette volna elérni: az ítélethirdetés elhúzódása azért nyert volna jelentőséget, mert januárban a milánói bírák egyikének mandátuma lejár, az új bíró bevonása után pedig a pert gyakorlatilag a nulláról kell kezdeni. A kérelmet elutasították. Previti utolsó, múlt szombati meghallgatásán még megpróbált más hangot megütni – nem védekezem, hanem vádolok, mondta -, ez azonban nem segített: igaz, a vádpontok egyikét elengedték, az ügyész által kért tizenegy éves büntetést első fokon öt évre csökkentve ezzel. Az SME polgári perében De Benedetti képviselőjeként szereplő Giuliano Pisapia szerint azzal, hogy a bírák csak az enyhébb megítélés alá eső korrupciós vádpontban találták bűnösnek, Previti valójában egy joghézag miatt menekülhetett meg a súlyos büntetéstől.