A svájci televízió által élő adásban közvetített hétfői eseményen több illusztris személyiség is megjelent: ott volt többek között az 1979-es Camp David-i izraeli-palesztin megállapodást tető alá hozó Jimmy Carter egykori amerikai elnök és Lech Walesa volt lengyel államfő, Nelson Mandela volt dél-afrikai elnök pedig videofelvételen üdvözölte a résztvevőket. Az International Herald Tribune című napilapban közzétett közleményben támogatásáról biztosította a kezdeményezést 58 egykori vezető - köztük Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök és Butrosz Gáli volt ENSZ-főtitkár -, valamint számos állam- és kormányfő is.

Maga a kezdeményezés világos és egyértelmű, lényege pedig az, hogy a konfliktusban érdekelt felek a békefolyamat felélesztése érdekében lemondanak maximális követeléseikről, és kompromisszumos megállapodást kötnek. Nem húzzák az időt ezzel szemben azzal, hogy milyen feltételek mellett kellene leülni egy kompromisszumos megállapodás nyélbeütéséhez. A béketervezet konkrét gyakorlati megoldásokat vázol fel olyan vitatott kérdésekben, mint például a határ meghúzása, Jeruzsálem jövője, a templomhegyi szent helyek igazgatása, valamint a palesztin menekültkérdés rendezése. (Részletesen lásd itt: A Genfi Kezdeményezés legfontosabb cikkelyei). A megállapodás nem kötelezi egyik szembenálló fél hivatalos vezetését sem az abban megfogalmazott lépések teljesítésére, csupán arra próbál rávilágítani: minden vitatott kérdésre létezik gyakorlati megoldás.

A Berliner Zeitung szerint a genfi megállapodás senki által fel nem hatalmazott előterjesztőinek legfőbb érdeme az, hogy végre megnevezték e kompromisszum pontos árát. Azt, amit korábban sem az izraeli kormányfő, sem a palesztin elnök nem mert elmondani honfitársainak: hogy a béke összeegyeztethetetlen az egész Jeruzsálemre igényt tartó régi tervekkel, valamint azzal az álommal, hogy az összes palesztin menekült hazatérhet.

A jelek szerint azonban sem a genfi kezdeményezést mereven elutasító izraeli kormány, sem a javaslatokról szokásához híven egyszer így-egyszer úgy nyilatkozó Arafat, sem pedig a szélsőséges palesztin mozgalmak nem éreznek kedvet az ilyenfajta tárgyalásokhoz. A kezdeményezés udvarias dicsérete ellenére az amerikai külügyminisztérium sem leplezte az alulról jövő próbálkozás iránti érzéseit, amikor kijelentette: az Egyesült Államok továbbra is csak az általa szorgalmazott „útitervet” tekinti a válság megoldásának egyetlen útjának.

Nem egyértelmű az sem, hogy az izraeli és palesztin lakosság miként vélekedik a legújabb béketervről. A Háárec című izraeli napilap legfrissebb felmérése szerint szerint az októberi 25 százalék helyett a megkérdezettek 31,2 százaléka támogatta a megállapodást, s 37,7 százalékuk ellenezte az egy hónappal ezelőtti 54 százalékhoz képest. Ezzel szemben az An-Najah egyetem felmérése szerint a palesztinok 78 százaléka nem bízik a genfi kezdeményezés sikerében. Magáért beszél, hogy az elutasítás annak ellenére ilyen magas, hogy a milliós nagyságrendben postázott tervezetet a megkérdezett palesztinoknak csupán 21 százaléka olvasta.