A 27 éve elhunyt Zhou Enlai, az 1956 októbere után elsőként Magyarországon járt kormányfő bírálata még ma is tabunak számít Kínában. Úgy tartják, százak életét mentette meg az 1966-1976-os úgynevezett Kulturális Forradalom tisztogatásai idején, amikor Mao közvetlen munkatársa volt. Maóról 1980-ban a hivatalos kínai történetírás azt a formulát alakította ki, hogy 70 százalékban helyesen cselekedett, 30 százalékban azonban hibázott - e 30 százalékba esett volna bele a katasztrofális gazdaságpolitika és a Kulturális Forradalom minden őrülete. Zhou ezzel szemben szemben százszázalékos lett volna, aki "hivatalosan soha nem tévedett".



Erről a piedesztálról rángatta le a néhai kínai kormányfőt egy Hongkongban megjelent, Zhou Enlai kései évei (晚年周恩来) című könyv. Szerzője, az 1993 óta New Yorkban élő Gao Wenqian előzőleg 13 éven át mint párttörténész, a párt archívumaiban, hivatalból, éppen Zhou miniszterelnök életét kutatta. Emigrációját követően sikerült Amerikába juttatnia roppant mennyiségű céduláját is, melyekből végül 615 oldalas könyv lett. "Ebben olyasvalakit bíráltam, akit soha nem volt szabad bírálni" - mondta Gao a Washington Postnak. A Zhouról szóló műveket Kínában ma is cenzúrázzák - írja a könyvet ismertető washintoni lap, megemlítve, hogy egy 1999-es Zhou Enlai-szimpozium anyagát például háromszor fésülte és ollózta át a cenzúra, mire végül megjelenhetett. Mint egy, a lap által idézett szakértő fogalmazott: "Zhou személye politikailag annyira kényes, hogy nem lehet róla újat mondani. Vagy meg sem jelenhet - vagy propaganda lesz belőle".



Márciusban Hongkongban végül megjelenhetett a könyv, s azóta hét utánnyomásban is. Az egyelőre csak kínaiul hozzáférhető életrajzból most "az utolsó jó kommunista" helyett a "titkos cselszövő" Zhou képe bontakozik ki. A források - párttörténeti dokumentumok - tanúsága szerint, Zhou "embermentéseire" mindig csak akkor került sor, ha ahhoz már Mao vagy felesége - esetleg a kedvenc, Lin Biao (Lin Piao) - már a beleegyezését adta. Az engedelmesség hagyományos konfuciánus erényét Zhou a könyv szerint anniyra magáévá tette, hogy Mao gyakorlatilag akármit kérhetett tőle, engedelmesen megtette - saját rokonainak, köztük fivérének letartóztatását is beleértve.



Gao Wenqian Zhao-életrajza szerint az egykori miniszterelnök - az eddig sugallt képpel ellentétes módon - buzgó résztvevője és szervezője volt a Kulturális Forradalom túlkapásainak, míg - szintén az eddigi elképzelésekkel ellentétben - nem ő fedezte fel, illetve emelte be a hatalomba Deng Xiaopinget (Teng Hsziao-pinget), a Mao utáni korszak 1997-ben elhunyt fő vezetőjét. Gao szerint a valóságban Mao elnök volt az, aki Denget a hatalomba emelte, miközben Deng Zhout bíráló szemináriumokon vett részt, amelyeket Mao szervezett. Az életrajz felelősnek mondja ki Maót Zhou Enlaj halálában. Amikor kiderült, hogy Zhou Enlajnak húgyhólyagrákja van, Mao utasítiotta a párt orvosait, hogy e tényt tartsák titokban előtte. Csak tíz hónappal később, amikor már áttételei voltak, tudta meg Zhou, hogy mennyire beteg.



(A nevek átírásában a Kínában hivatalosan elismert pinyin átírást alkalmaztam)