Drezdát 1945. február 13-án és 14-én több hullámban támadták az angolszász szövetségesek, s a földdel tették egyenlővé Németország "barokk ékszerét", "Elba menti Firenzéjét". A belváros február 14-ére virradó éjszaka egyetlen tűztengerré változott, az infernóban legkevesebb 35 ezer ember vesztette életét. A pontos számot máig nem tudták megállapítani, mivel abban az időben Drezda mintegy gyűjtőhelye volt a kelet felől érkező sziléziai és poroszországi német menekülteknek.

Klikk a fotógalériára © AP

A német szélsőjobboldal, de mások részéről is elhangzik, hogy a halálos áldozatok száma a 35 ezernek a többszöröse, s Drezda elpusztítása három hónappal a náci Németország kapitulációja előtt értelmetlen cselekedet volt.

A szászországi törvényhozásba bekerült szélsőjobboldali Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) háborús bűncselekménynek, holokausztnak nevezi a bombázást. A hét végén a szélsőjobboldaliak is szerveznek megmozdulást Drezdában, a résztvevők száma várhatóan nagyobb lesz a bejelentett háromezernél.

A II. világháborúban közel 40 német nagyváros került a szövetségesek bombázóinak célkeresztjébe, s voltak városok - például Hamburg - , ahol a pusztítás mértéke a drezdainál is nagyobb volt. Egyedül Drezdában vált azonban a város elvesztése az "emlékezetkultúra" részévé, amelyet az NDK idején is tápláltak, s megpróbáltak Amerika- és angolellenes irányba terelni.

Frederick Taylor angol történész, a "Drezda - kedd, 1945. február 13." című könyv szerzője a Handelsblatt hét végi számában úgy nyilatkozott, hogy a várost még az 1907-es hágai konvenció "valamelyest homályos meghatározásai" alapján is legális célpontnak tekinthették az angolszászok, "ami azonban természetesen nem jelenti, hogy az angoloknak és az amerikaiaknak kötelező lett volna Drezda bombázása". Taylor, aki könyvében kiegyensúlyozott képet igyekszik adni a történtekről, egy másik interjúban "klasszikus képmutatásnak" nevezte a Drezda elleni támadási parancsot, "egy ellenséges ipari központ elpusztítását."

Drezdában működtek ugyan még ipari üzemek, s főpályaudvarán sűrűn haladtak át katonavonatok, ám a február 13-14-i támadás szinte kizárólag a belvárost érintette. A barokk óvárost azóta óriási erőfeszítésekkel helyreállították - a napokban ünnepelték a Gottfried Semper által tervezett operaház újjáépítésének 20. évfordulóját, s hamarosan teljesen kész lesz Németország legnagyobb barokk evangélikus temploma, a Frauenkirche (Miasszonyunk temploma) is -, a városmagot azonban a 60-as években emelt panelházak övezik.