159 állam képviselői írták alá 1997 decemberében ezt a jegyzőkönyvet, amely kiegészítése a kedvezőtlen klímaváltozások megelőzéséről kötött 1992-es ENSZ-egyezménynek. A régi japán fővárosban, Kiotóban kialkudott egyezség értelmében a megállapodáshoz csatlakozó ipari országok azt vállalják, hogy 2008 és 2012 között 5,2 százalékkal csökkentik az 1990-es szinthez képest annak a hat gáznak, elsősorban a széndioxidnak a kibocsátását, amelyek leginkább felelősek az üvegházhatásért, a globális felmelegedésért, a gleccserek olvadásáért, az óceánok vízszintjének emelkedéséért és a potenciálisan pusztító hatású klímaváltozásért.

A megállapodás értelmében akkor lép érvénybe a jegyzőkönyv, ha az 1990-es kibocsátás legalább 55 százalékáért felelős országok ratifikálták. Eddig 140 ország ratifikálta, de a legnagyobb kibocsátó, az összes kibocsátás mintegy 35 százalékáért felelős Egyesült Államok nem. Az tette lehetővé mégis az érvénybe lépését, hogy egy másik nagy kibocsátó, Oroszország, hosszú habozás után a múlt év végén ratifikálta az egyezséget.

1997-ben az akkori amerikai kormány, Bill Clinton kormánya is támogatta és aláírta a megállapodást. George Bush jelenlegi elnök kormánya azonban elutasítja, arra hivatkozva, hogy az egyezség elfogadása fékezné az Egyesült Államok gazdasági növekedését. A Bush-kormány azt is kifogásolja a megállapodásban, hogy nem vonatkozik a fejlődő országokra, köztük olyan nagy kibocsátókra, mint Kína és India.

A megállapodás érvénybe lépésének alkalmából a japán kormány ünnepséget szervezett Tokióban abban a konferenciacsarnokban, ahol 1997-ben aláírták a jegyzőkönyvet. (Noha az aláírás Tokióban történt, mégis kiotói jegyzőkönyvként emlegetik a nemzetközi megállapodás okmányát, mivel az egyezségre vezető tárgyalások a régi japán fővárosban zajlottak le.)