Tavasszal lecsökkent a kerozinkészlet Európában, ellátási zavarok is kialakultak az Irán ellen indított háború miatt. Eközben a légiközlekedési ágazat is nagy erőkkel keresi a kibocsátáscsökkentési lehetőségeket, nem csoda, hogy egyre nagyobb figyelem irányul a fenntartható repülőgép-üzemanyagok felé. Előállítása viszont kérdéseket vet fel a földhasználattal, az élelmiszer-termeléssel kapcsolatban. Hogyan lehet úgy biokerozint termelni, hogy mindenki jól járjon? Interjú Chad Edwardsszal, Corteva Agriscience globális vetőmag-üzletfejlesztési igazgatójával.
A légi közlekedés hatalmas kihívással néz szembe, nemcsak a kibocsátás-csökkentés terén, de a geopolitikai helyzet is ellátásbiztonsági válsággal fenyeget. Valóban hozzájárulhat egy globális mezőgazdasági technológiai vállalat a kihívások a megoldásához?
A megoldás – vagy inkább a megoldások – már léteznek; a fenntartható repülőgép-üzemanyagok (Sustainable Aviation Fuels – SAF), amelyek egyre inkább elismertek nemcsak klímavédelmi megoldásként, hanem Európa stratégiai energiaellátás-biztonsági eszközeként is. A légi közlekedés továbbra is erősen függ az importált fosszilis üzemanyagoktól, ezért különösen érzékeny a geopolitikai zavarokra, ellátási hiányokra és árvolatilitásra. A közelmúlt globális energiapiaci feszültségei és zavarai megmutatták, mennyire ki vannak téve a légitársaságok ezeknek a külső sokkhatásoknak.
A SAF egyszerre segíthet mindkét kihívás kezelésében. Klímavédelmi szempontból jelentősen csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását a hagyományos repülőgép-üzemanyaghoz képest. Biztonsági szempontból pedig európai előállítása növeli a kontinens ellenálló képességét, azáltal, hogy diverzifikálja az üzemanyagforrásokat és csökkenti a függést a fosszilis energiaimporttól.
Ráadásul a mezőgazdaságra és helyi finomítói kapacitásokra épülő ellátási láncok fejlesztésével Európa kiszámíthatóbb és regionális szinten megalapozott üzemanyag-ellátási rendszert hozhat létre.
Hozzuk képbe az olvasót: mit tekintünk fenntartható repülőgép-üzemanyagnak, milyen technológiák léteznek?
A fenntartható repülőgép-üzemanyagot nem fosszilis nyersolajból, hanem megújuló vagy fenntartható alapanyagokból állítják elő. Úgy tervezték, hogy csökkentse az életciklus során keletkező szén-dioxid-kibocsátást, miközben teljes mértékben kompatibilis marad a mai repülőgépekkel és üzemanyag-töltő rendszerekkel, vagyis ez az egyik azon kevés megoldás közül, amely azonnal kiterjeszthető a légi közlekedésben.
A kereskedelmileg legfejlettebb SAF-előállítási módszerek növényi olajokon, hulladékolajokon és olyan technológiákkal feldolgozott maradékanyagokon alapulnak, mint a HEFA (Hydroprocessed Esters and Fatty Acids – hidrogénezett észterek és zsírsavak). Jelenleg ez a legelterjedtebb technológia. Más, fejlesztés alatt álló technológiák közé tartoznak a megújuló villamosenergiával és megkötött szén-dioxiddal előállított szintetikus üzemanyagok, valamint a mezőgazdasági maradékanyagokból vagy települési hulladékból készült üzemanyagok.
Miért nevezik fenntarthatónak?
Mert az égés során kibocsátott szén-dioxidot részben ellensúlyozza a növények növekedése során megkötött szén-dioxid, illetve mert előállítás során felhasználhatók a megújuló hulladékáramok is. A fenntarthatóság azonban nagyban függ az alapanyagok előállításának módjától, ezért a mezőgazdasági gyakorlatok kulcsfontosságúak – és itt jön képbe a Corteva, amelynek a BP-vel létrehozott közös cége, az Etlas segíthet az integrált SAF-értékláncok létrehozásában Európában.
Van reális esélye Európának arra, hogy jelentős SAF-termelővé váljon?
Igen, meghatározó globális termelővé válhat. Ehhez már több szükséges kulcsfontosságú elemmel rendelkezik: erős mezőgazdasági termelés, fejlett finomítói kapacitás, kiépült logisztikai rendszerek, támogató szabályozási környezet, például a 2023-ban elfogadott ReFuelEU Aviation kezdeményezés.
Most már csak a nyersanyag-termelés fenntartható kiterjesztésére és a hosszú távú piaci biztonság megteremtésére van szükség.
A logisztikában utazó DSV stratégiai együttműködést kötött a Microsofttal, a United Airlinesszal és a Phillips 66-tal annak érdekében, hogy jelentősen bővüljön a fenntartható repülőgép-üzemanyag piaci felhasználása.
Az uniós szabályozás szerint a fenntartható repülőgép-üzemanyagok aránya a jelenlegi 2 százalékról 2050-re akár 70 százalékra is emelkedhet. Ez mennyire reális cél?
Technológiai és piaci szempontból a cél megvalósítható. A kihívás nem annyira a repülőgépek kompatibilitásában rejlik, hanem abban, hogy a szükséges ütemben növeljék a nyersanyag-ellátást, a finomítói kapacitást és a beruházásokat és szoros együttműködés legyen a felek között. A gazdáknak és a finomítóknak abban is biztosnak kell lenniük, hogy a kereslet évtizedeken át stabil marad.
Fenntarthatósági szempontból a siker kulcsa a diverzifikáció lesz. A hulladékolajok és maradékanyagok önmagukban nem elegendők a jövőbeli igény kielégítéséhez. A szintetikus üzemanyagok hosszú távon fontos szerepet játszhatnak, de jelenleg még költségesek és energiaigényesek. Ezért a fenntartható mezőgazdasági alapanyagoknak is a megoldás részét kell képezniük.
Texasban épülhet meg az a gyár, ami 100 százalékban fenntartható repülőgép-üzemanyagot állít elő. A tervek szerint 2027-ben kezdi meg a termelést.
A bioüzemanyagokkal kapcsolatos vitában gyakran felmerül az aggodalom, hogy az energiatermelés versenyezhet az élelmiszer-termeléssel, különösen a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai – lásd az idei nyarat – a talajminőség romlása, a biodiverzitás csökkenése mellett. Hogyan mérsékelhető az élelmiszer- és bioüzemanyag-termelés közötti konfliktus?
A modern mezőgazdasági rendszerek egyre inkább azt mutatják, hogy az élelmiszer- és energiatermelésnek nem kell közvetlenül versenyeznie egymással. Az egyik fontos megoldás ebben a köztes növények alkalmazása.
Ezeket a növényeket a fő betakarítások között termesztik olyan területeken, amelyek egyébként parlagon maradnának. Azáltal, hogy az elsődleges termesztési időszakok között rövid tenyészidejű olajos magvakat – például napraforgót, mustárt vagy repcét – termesztenek, a gazdák az élelmiszer-termelés visszaesése nélkül növelhetik a nyersanyag-ellátást. Ez további biomasszaforrást jelent, miközben növeli a mezőgazdasági rendszerek ellenálló képességét is, mivel javíthatják a talajszerkezetet, megőrizhetik a tápanyagokat, csökkenthetik az eróziót és a fő növénykultúrák kártevő-nyomását, támogathatják a biodiverzitást és a szénmegkötést.
Regeneratív gyakorlatokkal – mint például a vetésforgó, a talajbolygatás csökkentése, a precíziós mezőgazdaság és a biodiverzitást támogató intézkedések – és fejlettebb agronómiával kombinálva bővülhet a SAF-termelés.
Miközben mind több szó esik a mezőgazdaság szén-dioxid-kibocsátásának visszafogásáról, egyre többen ébrednek rá, hogy baj van a rendszeresen szántott termőtalajjal is. Van, aki megoldást is kínál, amivel a talaj is megóvható és szén-dioxid is megköthető. A talajmegújító gyakorlatok azonban még csak lassan vernek gyökeret itthon, pedig a Nyugat-Dunántúlon már támogatói program is létezik a terjesztésére egy élelmiszeripari multinak köszönhetően. Míg az üzemi művelésű szójatáblában sekélyen senyvednek a szójagyökerek, a szántásmentes parcellán tenyésző árpa a gilisztacsatornákon a talaj mélyéből is szívhatja a tápanyagokat, és ennek megannyi házi kedvenc kutya és macska is örülhet világszerte.
A vetőmag-genetikai innovációk szintén kulcsszerepet játszanak. Az ellenállóbb hibridek – amelyek jobb szárazságtűréssel, gyorsabb érési idővel és hatékonyabb tápanyag-felhasználással rendelkeznek – lehetővé teszik a gazdák számára, hogy kevesebb ráfordítás mellett és egyre nagyobb kihívást jelentő éghajlati körülmények között is többet termeljenek.
A cél nem egyetlen mutató maximalizálása, hanem az egész gazdálkodási rendszer optimalizálása. Rendkívül fontos azonban, hogy az Európai Bizottság pontosan meghatározza a köztes növények fogalmát, de ez ne legyen túl szűk, ami akaratlanul is kizárhat életképes növényeket vagy régiókat, csökkentheti a beruházási kedvet. A világos és pragmatikus szabályozás minden szereplő számára kulcsfontosságú.
A kedvezőtlen időjárási körülményeknek csak az egyik a most is pusztító aszály, amely jócskán csökkentette az idei terméshozamot. Az ezeknek a hatásoknak jobban ellenálló fajták kifejlesztése azonban hosszú idő, a nemesítőknek jó 30 évre előre kell látni, mi lesz majd a kihívás akkor. Mészáros Klára nemesítővel nemcsak ebbe a jövőbe pillantunk be, hanem a nemesítés kulisszatitkaiba a génszerkesztés lehetőségeibe is.
Magyarországon a napraforgó főnövénynek számít. Hogyan lehet mégis köztes növényként alkalmazni?
Bizonyos gazdálkodási rendszerekben és régiókban a rövid tenyészidejű napraforgó-fajták köztes növényként is alkalmazhatók. Ez különösen azokban a térségekben lehet releváns, ahol az éghajlati feltételek és a vegetációs időszak hossza elegendő időt biztosít az őszi gabonafélék betakarítása és a következő vetés közötti időszakban.
Magyarországon a déli és középső régiók lehetnek különösen kedvezőek, mivel hosszabb vegetációs időszakkal és jelentős napraforgó-termesztési tapasztalattal rendelkeznek.
A gazdák számára pedig viszonylag praktikus ez a modell, mivel a már meglévő ismeretekre, gépállományra és infrastruktúrára épül. A kiegészítő növénykultúra pedig további bevételi forrást jelenthet anélkül, hogy felborítaná az alapvető vetésforgót. Fontos, hogy az olaj SAF-értékláncba kerülhet, míg a visszamaradó melléktermék továbbra is a takarmány- és élelmiszerláncot szolgálja.
Mennyire felkészült Európa infrastruktúrája arra, hogy a növényi olajokat repülőgép-üzemanyaggá (is) alakítsa, tekintettel arra, hogy a tengeri szállításban és – legalábbis rövid távon – a közúti közlekedésben is növelni kell a bioüzemanyagok arányát? Van-e például elég biofinomító?
Európa már most is jelentős erősségekkel rendelkezik, ám fontos hangsúlyozni, hogy további beruházásokra lesz szükség. Például a HEFA biofinomítói kapacitások bővítésére, az alapanyag-logisztika fejlesztésére és a technológiai innováció folytatására. Európának valószínűleg több, egymással párhuzamosan működő SAF-láncra lesz szüksége, ideértve a mezőgazdasági alapanyagokat, a hulladékolajokat, a melléktermékeket és végül a szintetikus üzemanyagokat is.
A jó hír az, hogy az ipari alap már létezik. Most az a kihívás, hogy ezek elég gyorsan bővüljenek, és biztosítani kell a stabil befektetési feltételeket.
Nem mindennapi utat járt be egy hazai mezőgazdasági vállalkozás. A stratégiai ágazatban, de külföldi családi tulajdonban lévő dunaföldvári Pannonia Bio egyetlen állami fillér vagy uniós cent nélkül nőtt a világ legnagyobb biofinomítói közé, korábbi beruházásaik alapján pedig úgy tűnik, mintha előre számoltak volna a tavaly kezdődött energiaválság és az országot idén sújtó aszály kockázataival is. Most új terület, az élelmiszeripar felé nyitnak, amivel az idén tíz éves cég az etanoltól a vegaburgerig húz ívet.
Ha már melléktermékek, a légi közlekedési szektor miért nem támaszkodik csak hulladékolajokra, a mezőgazdasági hulladékokra és a szintetikus üzemanyagokra?
Ezek mindenképpen fontos szerepet fognak játszani, de önmagukban egyik sem valószínű, hogy elegendő lesz: a hulladékolajok és maradékanyagok mennyisége korlátozott, és már ma is több más iparág használja őket.
A szintetikus üzemanyagok ígéretesek, de hatalmas mennyiségű megújuló villamosenergiát, jelentős infrastrukturális beruházásokat és nagy ipari léptékű kiépítést igényelnek, ami időigényes és költséges.
A mezőgazdasági alapanyagok fontos áthidaló megoldást jelentenek, mivel az alternatív lehetőségeknél gyorsabban és költséghatékonyabban bővíthető a felhasználásuk.
Tekintettel a talaj és a biológiai sokféleség csökkenésével kapcsolatos kritikus helyzetre, mi a vállalat álláspontja a regeneratív mezőgazdaság és a biológiai sokféleség helyreállítása tekintetében, és milyen innovációkkal segíti a fenntarthatóbb agrártechnológiák elterjedését?
A Corteva fontos iránynak tekinti a regeneratív mezőgazdaságot, hiszen a cél a termelékenység fenntartása mellett a talaj egészségének, a biodiverzitásnak, a vízgazdálkodásnak és a hosszú távú ellenálló képességnek a javítása.
A fejlettebb vetőmag-genetika révén jobb stressztűrést, betegségekkel szembeni ellenállást, hatékonyabb tápanyag-hasznosítást és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodóképesség biztosítható. Jelentősek a beruházásaink a biológiai megoldások, digitális mezőgazdaság és a precíziós agronómiai eszközök terén, amik segítik az inputok optimalizálását és a környezeti hatások csökkentését.
Egyre nagyobb szerephez jutnak az innovatív baktériumok, biostimulánsok, enzimek, növényi hormonok és a génszerkesztés az agrárágazatban. Erről beszélgettünk Andre Negreirosszal, a világ egyik legnagyobb agrártechnológiai vállalkozásának közép- és kelet-európai kereskedelmi vezetőjével.
Borítóképünkön az Emirates légitársaság Airbus A380-asa, amelyet a SAF tesztelésére használtak. Fotó: Emirates
