A beismerés szövegét az amerikai kormány fogalmazza meg. A szöveg a megállapodást végleges jóváhagyása végett októberre javasolt bírói meghallgatás előtt aligha készül el. Gyűjtőperről lévén szó, az egyezséget az amerikai törvények értelmében a bírónak is jóvá kell hagynia, miután meggyőződött annak méltányosságáról. A bíró a jövő héten csütörtökön is meghallgatást tart, amelyen várhatóan előzetes jóváhagyását adja a megállapodásra.

A pert 2001-ben indították Floridában élő magyar holokauszt-túlélők. Az amerikai kormány sokáig a kereset elutasítását kérte a bírótól, később azonban, nem utolsósorban kongresszusi törvényhozók közbenjárására a peren kívüli egyezség mellett döntött. A felek tavaly decemberben jutottak elvi megállapodásra arról, hogy a vitát peren kívül rendezik, de azt akkor még nem lehetet tudni, hogy a kormány elismeri-e valamilyen módon a felelőségét.

Sam Dubbin, a felperesek védőügyvédje több nyilatkozatában is hangsúlyozta, hogy a per valójában nem a pénzről szólt, hanem a történelem egy fejezetének a lezárásáról.

Az amerikai igazságügyi tárca rövid nyilatkozata szerint nagyon elégedett az megállapodással, de egyéb részletet nem közölt arra hivatkozva, hogy az ügy jogilag még nincs lezárva.

Az AP hírügynökség tudomása szerint az egyezségben szereplő 25,5 millió dollárból 21 milliót fordítanak humanitárius célokra, amelyet a túlélők számának az arányában osztanak el a megfelelő szociális intézménynek között. Így az összeg 40 százaléka Izraelbe, 22 százaléka Magyarországra, 7 százaléka Kanadába utalják, 21 százaléka pedig az Egyesült Államokban marad. 3,85 millió dollár a per költségeit fedezi, 0,5 millió dollárt pedig arra szánnak, hogy kutatási és oktatási célt szolgáló levéltárat létesítsenek belőle.

Az már decemberben kiszivárgott, hogy az amerikai kormány egyéni kártérítés helyett 25 millió dolláros segélyalappal akarja lezárni az ügyet. Az egyéni kárpótlás ellen szólt, hogy nem lehet bizonyossággal megállapítani az eltűnt kincsek tulajdoni viszonyait.

Németországba szállító szerelvényt az amerikai hadsereg 1945 májusában Ausztriában lefoglalta. Az akkori áron 200 millió dollárt, ma tízszer annyit érő rakomány - arany, ezüst, drágakő, ékszer, festmény, perzsaszőnyeg és más értéktárgy - egy Salzburg melletti amerikai katonai raktárba került, ahonnan azután a nagy része eltűnt a rendszeres dézsmálással, illetve vételezéssel, a maradékot pedig elárverezték.