"A helsinki mozgalmak, amelyek az emberi jogok betartását követelték a szovjet blokkon belül, ebből a szempontból szintén rendkívül fontos tevékenységet fejtettek ki" - jelentette ki a volt cseh államfő és korábbi ellenzéki aktivista vasárnap este az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBESZ) 30. évfordulója alkalmából Prágában megrendezett nemzetközi konferencia megnyitóján.

A kétnapos értekezlet célja részletesen elemezni, hogyan járultak hozzá a "helsinki" emberi jogi mozgalmak a Szovjetunió és a kelet-európai kommunista tömb széteséséhez.

Havel úgy véli, hogy a Szovjetunió a helsinki folyamatot a II. világháború egyfajta végleges lezárásának tekintette, amely szentesítette volna a kialakult erőviszonyokat. Moszkva valószínűleg azért vállalta az EBESZ záródokumentumának aláírását az emberi jogi fejezetekkel együtt, mert nem tartotta reálisnak, hogy azt bárki is számon kérheti majd a kommunista rendszeren. "Ehhez nem volt hozzászokva. Bármiféle próbálkozást, amely az aláírtak betartását követelhette volna tőle mát előre is sikertelennek, bolondosnak, öngyilkosnak tartott" - fejtette ki Havel, aki a hetvenes évek közepétől kezdve egészen az 1989-es rendszerváltásig a Charta 77 emberi jogi mozgalom egyik vezetője volt az akkori Csehszlovákiában.

Megjegyezte, hogy a múltban a csehek nemigen támogatták az emberi jogi mozgalmakat, az aktivistákat inkább különcöknek tartották, s ez még manapság is gyakran így van. "Mindezek ellenére ezeknek a mozgalmak nagy szerepe volt a nem demokratikus rendszerek megdöntésében" - szögezte le Havel.

Ugyanakkor kifejezte meggyőződését, hogy a szabaddá vált kelet-európai országoknak ma támogatniuk kell a kubai, fehérorosz, barmai, indonéziai és más emberi jogi mozgalmakat. A nemzetközi tanácskozás hétfőn újabb felszólalásokkal és vitával folytatódik.