Az újság emlékeztet rá, hogy Tony Blair idén júniusban még azt hangoztatta: Európa számára nem lehet modern költségvetés egy olyan tervezet, amely még 10 év múlva is a pénz 40 százalékát a közös agrárpolitikára költi. "Ám megmagyarázhatatlan módon a brit kormány tegnap pontosan ilyen költségvetést javasolt" - olvasható az amerikai lap vezércikkében, hozzátéve: ráadásul főnökének ígéreteivel szemben Jack Straw brit külügyminiszter jelezte, hogy London kész feladni 8 milliárd eurót a briteknek járó visszatérítésből, méghozzá anélkül, hogy cserébe az EU kötelezettséget vállalna a közös agrárpolitika reformjára. "S hogy a britek miként akarják továbbra is boldoggá tenni a mezőgazdasági támogatásoknak mára teljesen rabjaivá vált franciákat? Hát úgy, hogy a szükséges költségvetési megtakarítások többi részét Nagy-Britannia korábbi jó barátaitól, a keleti tagországoktól veszik el."

A lap szerint a felzárkóztatásra fordított összegek kétségkívül nem az adófizetők pénzének leghatékonyabb elköltési módját jelentik - de az európai szolidaritás kézzelfogható szimbólumaként szolgálnak. S ráadásul az is biztos, hogy ezen országok modernizálódásának segítésével az EU-pénzeket még így is sokkal jobban használják fel, mintha a mezőgazdaság támogatására költenék. "Hogy Blair miért akarja aláásni különleges kapcsolatrendszerét ezekkel az államokkal, amelyek pedig osztják az erős transzatlanti kapcsolatrendszer és piacgazdaság kialakítására vonatkozó elképzeléseit, s mindezt egy régi, brüsszeli típusú kompromisszumért? Rejtély" - szögezi le az amerikai lap.

A WSJE szerint lehetséges, hogy a brit miniszterelnök tettéért az eurokratáktól elismerő vállon veregetést kap majd, amiért "kimozdította Európát a holtpontról." Ám Blair ezért a "győzelemért" magas árat fizet majd, mind Nagy-Britannia hosszú távú érdekei, mind saját otthoni politikai helyzete szempontjából.

Mr. Blair-nek jutott a kényelmetlen szerep, hogy megpróbálja az EU vezetőit egyezségre bírni a 2007 és 2013 közötti keretköltségvetés ügyében. Szerencsétlen módon ennek éppen ő maga az egyik legkomolyabb akadálya - írja szerkesztőségi kommentárjában a brit The Economist. A tekintélyes gazdasági lap emlékeztet: noha az Unió lakosságának mindössze öt százalékát jelentik a mezőgazdasági termelők, igen nagy felfordulást képesek előidézni. Tony Blairnek ki kellett kerülnie a közös agrápolitika csapdáját, így aztán a kiadások kurtítását más költések terhére vázolta fel hétfőn hivatalosan is nyilvánosságra került javaslatában. Blair most hajlandóságot mutat a Margaret Thatcher, akkori brit miniszterelnök által 1984-ben kiharcolt és eddig szent tehénként kezelt rabatt jelentős csökkentésére, vagy egyszeri 8 milliárd eurós befizetésre, cserébe az EU összes költésének visszafogásáért, melynek első lépéseként a kohéziós támogatásokat és a vidékfejlesztési pénzeket nyirbálná meg. A költségvetés kérdése azonban még ezzel sincs lezárva: Blair terve azt is tartalmazza, hogy 2008-ban napirendre kell tűzni az EU pénzügyeinek teljes reformját.

Miután az EU költségvetését mind a 25 tagállamnak ratifikálnia kell, „Blairnek keményen meg kell küzdenie azért, hogy javaslata, vagy valami ahhoz hasonló, keresztülmenjen” - írja az Economist. Blair csütörtökön és pénteken kampányol az ügyért a tagállami kormányoknál, és itt most elsősorban az kelt figyelmet, hogy Jacques Chirac kimarad a sorból. A cikkíró szerint ennek oka az lehet, Blair úgy véli, a franciákat kellően megnyugtatja, hogy az agrártámogatások ügyét egyelőre nem bolygatja a javaslat. A tervezet legnagyobb vesztese kétségkívül a bővítési folyamat: a tavaly csatlakozott országoknak és a csatlakozás előtt állóknak kellene megfizetniük a kompromisszum árát. Ennek ugyanakkor az lehet a politikai haszna, hogy az unió keleti kibővülését elfogadottabbá teheti a „nyugatiak” körében, akiknek az alkotmányos szerződésre adott elutasító szavazatait nagyrészt a szegények beáramlásától való félelem motiválta.