Az angol Leyland járműgyár által tervezett és épített Routemasterek 1956 februárjában álltak munkába, és akkor sok szempontból a városi tömegközlekedés műszaki élvonalába tartoztak; a típus több technikai megoldása hosszú évekkel előzte meg korát. Ezek közé tartozott a szervókormány, a hidraulikus fék és az automata sebességváltó, amelyek más országok nagyvárosi autóbuszain csak a hetvenes években jelentek meg.

A Routemasternek saját tervezői is mindössze 17 évi élettartamot jósoltak (hogy miért nem 15, vagy 20 évit, azt csak az értheti meg, aki ismeri az angolok hagyományos irtózását a kerek számoktól, amelyek a "kontinensen" honos, gyűlölt metrikus rendszerre emlékeztetik őket).

A piros buszok azonban meghazudtoltak minden várakozást, eddig túlélték a kiirtásukra irányuló összes merényletkísérletet, még azt is, amikor a brüsszeli EU-bizottság akart halálos ítéletet kimondani rájuk biztonsági megfontolásokból.

Most útjuk végére értek. A típus utolsó, menetrendszerű forgalomban használt példányai a 159-es busz útvonalán, a Marble Arch-tól az Oxford Streeten át Brixtonig közlekedtek – ma utoljára. A 159-es Oxford Street-i megállóiban ezrek várták a kifutó Routemastereket, hogy tehessenek még egy kört a szeretett típussal. A tömeg füttykoncertben tört ki, valahányszor egy új típusú, jellegtelen emeletes piros busz feltűnt, de az elégedetlenség moraja főleg akkor csapott magasra, amikor a Londonban újonnan bevezetett, és mindenki által rögtön megutált csuklós buszok egyike megjelent.

Tüntettek ugyanakkor a testi fogyatékosok képviselői is, akik szerint a magas peronú Routemaster teljesen alkalmatlan volt a fogyatékkal élők szállítására. A Routemaster-ellenes tüntetők az őket sújtó "közlekedési apartheid" ellen tiltakoztak tábláikon.

A Routemasterért foggal-körömmel küzdő hagyományőrzők annyit elértek a londoni városházánál, hogy két turistaútvonalon, menetrenden kívül, a nappali órákban a típus húsz járgánya még szállíthatja a nosztalgiautasokat. Londonban azonban 8500 városi busz közlekedik, vagyis a maradék Routemasterek szinte észrevehetetlenek lesznek.

A Routemasterrel eltűnik a londoni tömegközlekedés másik élő kövülete, a kalauz is – e mesterség űzői már csak ezen a típuson teljesítettek szolgálatot –, akinek tevékenysége pedig messze nem merült ki a puszta jegyértékesítésben. A kalauz készséggel adott útbaigazítást mindenkinek, ügyelt az utasfülke rendjére, fel- és lesegítette a nehezen mozgókat, sőt sokak szerint jelenléte, minden gyanúsat ösztönösen felismerő fürkész szeme még a terrorfenyegetést is csökkentette.