Csapatokat és tankokat vonultatott fel Izrael a hét végén a Gázai övezetet Izraeltől elválasztó, úgynevezett zöld vonal mentén, szabad kezet adva a hadseregnek, hogy akadályozza meg a palesztin rakéta- és aknatámadásokat, amelyek azonban hétfőn sem szűntek meg. A Mahmúd Abbász palesztin elnök és Ariel Saron izraeli kormányfő által februárban meghirdetett fegyvernyugvás óta legsúlyosabb erőszakhullám a múlt kedden azzal kezdődött, hogy egy palesztin öngyilkos merénylő négy izraelit ölt meg Netánja városban. Ez a kamikazeakció volt az első azóta, hogy a palesztin szélsőséges csoportok - elsősorban a Hamász és az Iszlám Dzsihád - csatlakoztak a fegyvernyugváshoz.

A mostani merényletért jelentkező Iszlám Dzsihád robbantója egy előre felvett videofelvételen furcsamód megerősítette a szervezet nyugalom iránti elkötelezettségét, de mint közölte, "meg kellett torolnunk a tűzszünet izraeli megsértéseit". Az izraeli válasz csak egy napot váratott magára: izraeli katonák benyomultak a ciszjordániai Tulkarm városba, amelynek körzetéből a kamikaze érkezett, és hasonló akciót hajtottak végre Nábluszban is. Pedig reménykeltőnek tűnt, hogy az öt hónapos tűzszünet során mindkét fél részéről lényegesen csökkent az erőszak, bár a lövöldözések és az erőszakos cselekedetek korántsem szűntek meg.

Beindult a megtorlások szokásos ördögi köre: palesztin militánsok egyik vezetőjük halálának megbosszulásaként a Gázai övezetből rakétákat zúdítottak Izraelre, egy asszony személyében először követelve halálos áldozatot a február óta végrehajtott rakétatámadások során. Ez utóbbiért már nem is az Iszlám Dzsihád, hanem a Hamász és a Fatahhoz köthető Al-Aksza Mártírjainak Brigádja vállalta a felelősséget. Erre Izrael az utóbbi öt hónap legerőteljesebb légi csapását hajtotta végre a Gázai övezetben és Ciszjordániában lévő célpontok ellen, a Hamász hét tagját, köztük egyik parancsnokát likvidálva.

Bár "idiótának" nevezte Abbász a netánjai merénylet elkövetőjét, és újfent közölte, a támadás a palesztin érdekeket sérti, egyre nyilvánvalóbb, hogy nem működik a különféle fegyveres palesztin csoportok megbékéltetésén alapuló stratégiája. Izrael folyamatosan a terrorszervezetek lefegyverzését követeli a palesztin elnöktől, aki a polgárháború veszélyétől tartva eddig erre nem volt hajlandó. Izraeli tisztviselők úgy vélik, Abbász rezsimje túl gyenge ahhoz, hogy szembeszálljon harcos ellenzékével. Ennek egyik jeleként értékelik például, hogy a Fatah népszerű vezetőjét, az izraeli börtönben lévő Marvan Bargutit - Abbász potenciális riválisát - egyre több ismert palesztin személyiség, sőt miniszter látogatta meg cellájában az utóbbi időben.

Helyzete megingását mintha Abbász is érzékelné, hiszen a múlt csütörtökön végül is parancsot adott arra, hogy a palesztin rendőrség akadályozza meg az Izrael elleni rakétatámadásokat. Félelmeit részben igazolva, a Gázai övezet több pontján heves tűzpárbaj tört ki a Hamász és a rendőrség fegyveresei között, amire válaszul a Palesztin Hatóság szükségállapotot rendelt el az övezetben. Az utóbbi évek legsúlyosabb, három napig tartó belharcaiban két gyermek meghalt, és többtucatnyian megsebesültek. A feszültséget csak növeli, hogy a Palesztin Hatóság betiltotta a fegyveres frakciók zászlóit, miközben a Gázai övezetben megszokott látvány a Hamász zöld lobogója.

A gázai erőszak fellángolásának hátterében nyilvánvalóan az övezetből augusztusra tervezett egyoldalú izraeli katonai kivonulás áll. Egyrészt a palesztin fegyveres csoportok azt a látszatot akarják kelteni, hogy a zsidó állam előlük futamodik meg, másrészt az erőszak szerves része az izraeli távozás utáni politikai vákuum betöltéséért folytatott küzdelemnek. Izraeli értékelések szerint a Hamásznak érdekében állhat a fegyverszünet fenntartása, mivel az ősszel esedékes palesztin parlamenti választáson esetleg politikai tőkévé kovácsolhatja az izraeliek elleni merényletekkel szerzett népszerűséget. A kisebbik Iszlám Dzsihád azonban mindig is ódzkodott elkötelezni magát a fegyvernyugvás mellett. Olyannyira, hogy az utóbbi hetekben a Háárec izraeli lap szerint Kairó és Damaszkusz is nyugalomra próbálta inteni a szervezetet, úgy tűnik, hiába.

Az izraeli sajtó szerint ugyanakkor az is feltűnő, hogy az Izrael elleni támadásokban általában akkor aktivizálják magukat a gázai fegyveres csoportok, amikor Abbász az övezetbe látogat. A múlt héten is a korábbi nyugalom helyreállításáról akarta meggyőzni fegyveres ellenzékét, amely a jelek szerint elutasítja a Palesztin Hatóság kizárólagos irányítását a Gázai övezetben.

Az erőszak lángra lobbanása nemcsak a tűzszünetnek vethet véget, de alááshatja Saron Gáza-tervét is, amelynek sikeres végrehajtása kiindulópontként szolgálhat a több mint négy éve megszakadt béketárgyalások folytatásához. Az izraeli kormányfő ugyanis azzal fenyegetőzött, hogy "tűz alatt" nem vonja ki az izraeli katonákat az övezetből. Pedig a Maariv izraeli lap már azt is tudni véli, hogy a felszámolásra ítélt mind a 21 gázai zsidó kolónia közül először egy kicsiny, világi zsidók által lakott, kevésbé ellenszegülő telepet ürítenek majd ki. Az augusztus közepén kezdődő akció a mintegy 9 ezer gázai zsidó telepes ellenállásától függően két-hat hétig tart majd.

Saron mindenesetre a múlt szerdán lezárta az izraeliek előtt a Gázai övezetet, ahova most már csak azok léphetnek be, akik igazolni tudják, hogy valamely ottani kolónia lakói. Az izraeli sajtó a lépést máris úgy értékelte, hogy elkezdődött a történelmi jelentőségűnek tartott gázai kivonulás, amelynek során a zsidó állam először készül evakuálni telepeseket az 1967-es háborúban elfoglalt olyan területről, amely a palesztinok által vágyott önálló állam része lenne. A kivonulás ellenzői is csatasorba álltak: hétfőn több ezren próbálták áttörni az övezet határára kirendelt húszezer rendőr és katona kordonját. Közben az izraeli hadsereg már hozzáfogott a katonai infrastruktúra leszereléséhez és elszállításához, az illetékes alakulatokból pedig folyamatosan zárják ki azokat, akik a szélsőjobboldali rabbik szavára hallgatva előre közölték: meg fogják tagadni a telepek kiürítésére vonatkozó parancsot.

KERESZTES IMRE