Ez volt. Tekintse meg galériánkat, kattintson!

Fotósszemmel egy kissé más a világ. Ahol a mindennapi vásárló vagy az újságíró csak a Nyikó partján újra kinyitott pékséget és kenyérboltot veszi észre, ott a fotós karácsonyi szimbólumot fedezett fel, a kereszt alatt a jászolbéli bölcsőre emlékeztető liszttárolót. A Tamási Áron szülőfalujaként a székely községek nagy többségénél jóval ismertebb Farkaslakán alig négy hónappal az augusztus 23-ai árvíz (HVG, 2005. szeptember 3.) után a mindennapokat még mindig jórészt a pusztulás és az újrakezdés határozza meg.

Romániai viszonylatban éppúgy kisebbfajta csodaszámba megy, hogy az a két sógor, akiknek nemcsak otthona, de mindkettőjük felesége is az özönvíz áldozatául esett, vadonatúj házban várhatja telet, s egyetlen székelyföldi sorstársuknak sem kell szükségszálláson szorongania. Pár faluval arrébb, Siménfalván a mozgássérült, tolókocsiját csak néhány lépésnyire elhagyni képes Farkas Dénes múlt kedden költözhetett be a javarészt román kormánysegélyből épített szoba-konyhás házába. Az ottani cigánysoron irigylésre méltó új otthonban csak a megrakott kályha lángjai világítottak, a villanyt még nem vezették be, az idős házaspár "ágya" a padlóra terített matrac volt csupán.

Nyikómalomfalván a Magyari család számára a szoba-konyha még ideiglenes megoldásul sem szolgálhatna, hiszen a székely család kilenc gyereke közül négy kiskorú, az öntödei munka során fél szemét vesztett apjuk, Magyari Dezső pedig csak a humorát őrizte meg maradéktalanul, nem a munkaképességét. Ez a család mégis a legszerencsésebbek közé tartozik, hisz a már szerkezetkész, mintegy 100 négyzetméteres házukhoz az építőanyag felét a román kormány adta, a többi szükségest pedig a székelyudvarhelyi viszonylatban nagyvállalkozónak számító Boros Csaba, élelmiszerüzletek tulajdonosa pótolta ki saját zsebből, néhány magánszemély és jótékonysági szervezet segítségével. A HVG munkatársainak ottjártakor, múlt csütörtökön környékbeli kőművesek dolgoztak a ház belső vakolásán, egyikük megjegyezte, Magyarországon, a Duna Tv-nél dolgozik egy nagybátyja, akivel ő még nem találkozott ugyan, de talán ismerjük a nevét: Cselényi.

A Cselényi László elnökölte Duna Tv a leggyorsabban segítő szervezetek közé tartozott: már egy héttel az árvíz után 80 millió forintot gyűjtött össze nézői felajánlásokból. Mellette rengeteg magánember és szervezet küldött adományokat. A katolikus egyház szeptember 25-ei országos templomi perselyezése során 167 millió forintot gyűjtött össze, a másik közszolgálati tévé 55 ezer kötetes könyvadománnyal járult hozzá Székelyudvarhely és a környékbeli falvak megrongált könyvtárainak újjáélesztéséhez. Négy magyarországi megye, Békés, Pest, Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg összesen 21 millió forintot küldött a romániai Hargita megyének, a Magyar Nemzeti Bank pedig a teljes költségét vállalta az alámosott hodgyai református templom megmentési munkálatainak.

A HVG munkatársainak ottjártakor Szél Sándor tiszteletes vezetésével a kobátfalvi székhelyű segélyezőbizottság alapvetően unitárius gyűjtésből származó pénzt osztott vásárlási utalványok formájában. Az unitáriusok első körben minden károsultnak adtak utalványokat, december 14-én azonban a személyenként 1-5 millió régi lej (vagyis 7-35 ezer forint) értékű bonokból csak azok kaphattak, akik nem voltak hátralékban az évi 250 ezer lejes egyházfenntartási díj fizetésével. Ez a sorban álló asszonyok egy része körében jókora felháborodást váltott ki, azzal érveltek, hogy pont a legszegényebbek maradnak így ki az osztásból (hátraléka főként a sokgyerekes cigány családoknak volt). Igaz, a presbitérium egészen a segélyezés előtti estéig elfogadta az utólagos befizetést is.

A segélyezés vélt vagy gyakran valós méltánytalanságai miatt különböző stílusban, de minden érintett településen elégedetlenek az emberek. Farkaslakán csak halkan panaszolták el, hogy akinek négy tyúkját vitte el az ár, eddig az is ugyanannyi segélyt kapott, mint akinek forintban számolva is milliós károk érték a gazdaságát, vállalkozását. Siménfalván viszont a polgármesteri hivatal előtt több alkalommal demonstrációra is sor került. Az árvíz óta az egyetlen atrocitást is ebben a faluban jegyezték fel: feltörték a helyi kultúrházat, ahol a segélycsomagokat tárolták. Az elfogottak ezt nem érezték lopásnak. Azzal érveltek, csak a nekik küldött és a helyi hatóságok által visszatartott csomagokat akarták elhozni, ennek ellenére eljárás indult ellenük.

Az apró ügyeskedések körébe tartozik, hogy a vásárlási utalványokat is több család megpróbálta készpénzre váltani, a kijelölt üzletek némelyikében pedig nem hivatalos információk szerint 90 százalékos értéken el is fogadták tőlük. Visszaélésnek nem nevezhető, de meglehetősen visszataszító módon segített az egyik székelyudvarhelyi felekezet papja, aki a korábban adományként kapott takarókat az árvíz után pénzért volt csak hajlandó átadni egy segélyszervezetnek. Lényegesen nagyobb tétel és egyértelműen politikai játszma, hogy az RMDSZ-szel legradikálisabban szemben álló Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) alapító elnökét, Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármestert RMDSZ-es helyettese gyakorlatilag azzal vádolja, hogy a helyi alapítványhoz érkezett pénzekkel egy személyben rendelkezik, nem hajlandó nyilvánosan elszámolni.

Magyarországi politikusok is szerepet vállalnak az újjáépítés finanszírozásában vagy szervezésében. Hisz Mádl Ferenc volt köztársasági elnök és felesége a hivatalos ajándékaik múlt heti árusításából származó pénz (HVG, 2005. december 17.) egy részét kifejezetten az árvízkárosultaknak szánja, míg az ökumenikus szeretetszolgálat 48 millió forint értékű segélyét Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége vezetésével juttatták el a rászorulóknak.

Az RMDSZ számára a legfontosabb "árvízi" kérdés valószínűleg az, hogy területfejlesztési minisztere, Borbély László mennyire bizonyul sikeresnek. Neki mintegy 5500 összeomlott ház lakóit kellene országszerte fedélhez juttatnia, s a legelégedettebb eddig az erdélyi eredményekkel lehet. Székelyföldön teljes a siker, legalábbis ami a fedél nélkül maradtak legégetőbb gondját illeti, s a Bánátban is sikerült felépíteni a szükséges házakat.

A Székelyföldön több karitatív szervezet már azt is "megengedheti", hogy ne csak a ténylegesen károsultaknak juttasson kisebb ajándékokat, hanem az árvíz sújtotta falvak minden lakójának, ne érezze magát rosszul karácsony előtt egyetlen gyerek se azt látva, társai több csomagot is kapnak, ő pedig üres kézzel megy haza. Ennek jegyében például a máltai szeretetszolgálat önkéntesei a Nyikó mentén múlt hét végén összesen 4 ezer, egyenként 3 ezer forint értékű adománycsomagot osztottak ki.

Azoknak, akiknek a háza nem omlott össze, legfeljebb 56-70 ezer forintnyi lej segélyt osztottak ki román kormányzati forrásokból, ami viszont a legszegényebb családoktól eltekintve általában csak a tényleges kár töredékét fedezi. Különösen nehéz helyzetben vannak a vállalkozók, Farkaslakán például a pékműhely és a vele egybeépült lakóház berendezésében a tulajdonos szerint több mint 2 millió forintnyi, Székelyudvarhelyen Szabó Domokos gumis műhelyében milliós kár keletkezett. Eddig mindkét család csak 60 ezer forintnyi segélyt kapott, elmondásuk szerint azt is főleg magyar támogatóktól, amiért annyira hálásak, hogy a gumis például magyarországiaktól elsőre nem is akart semmilyen fizetséget elfogadni a defektes kerekek javításáért. Vállalkozásaikat rokonok, barátok kölcsöneiből és csekélyke tartalékaik teljes felhasználásával újraindították ugyan, de jövőjük az eddiginél sokkal jelentősebb, immár nemcsak a puszta túlélést, hanem az érdemi újrakezdést lehetővé tevő segítség hiányában igencsak kétséges.

FAHIDI GERGELY / SZÉKELYUDVARHELY