A ma már hetvenes éveiben járó Enrico Righi és Luigi Cascioli annak idején ugyanabba az egyházi iskolába járt. Righi pap lett, és rendszeresen írt egyházkerülete újságjába. Cascioli viszont harcos ateistává vált, és eltökélt szándéka, hogy bebizonyítsa: a római katolikus egyház kétezer év óta félrevezeti a hívőket Jézus személyével kapcsolatban.

Cascioli persze nem az egyház, hanem annak egy képviselője ellen indított pert. Keresetében azt állítja, hogy Righi, mint az egyház szolgája, két olasz törvényt is megsértett. Az egyik vád: "a nép hiszékenységével való visszaélés", a másik pedig "személyek felcserélése".

A felperes szerint ugyanis az egyház Jézus alakját egy I. századbeli, a rómaiak ellen küzdő zsidó harcos, Gamalai János személyére építette fel. Cascioli könyvet is írt e témában Krisztus meséje címmel, amelyben leszögezi: Jézus, mint történelmi személy, nem létezett. Righinek most ennek ellenkezőjét kell bebizonyítania.

Righit nagyon elkeseríti Cascioli acsarkodása, elvégre egyívású srácok voltak, más kérdés, hogy később mindketten más utakra léptek. De azért felveszi a kesztyűt, és állítja: számos bizonyítéka van Jézus létezésére, köztük történelmi szövegek. Megpróbálta ugyan a viterbói bírót rávenni, hogy ejtse az ügyet, de nem sikerült.

Amivel a törvény őre került kínos helyzetbe, mert neki kell eldönteni a két marakodó öreg között, hogy létezett-e a kereszténység megalapítója. Cascioli mindenesetre tudja, hogy az esélyek nem mellette szólnak egy katolikus Olaszországban. "Isteni csoda lenne, ha én győznék" – mondta az ateista, paradox derűvel.