Az élve megmentett, mintegy hat méter hosszú északi palackorrú cet, amelyet a londoni lakosok Wally-nak kereszteltek, szakértők szerint halakat követve, az erős dagály által is segítve úszhatott fel előző nap a Temzén. Az állatot több órás, fejlett technikai eszközökkel végrehajtott mentőakció után emelték a nyugat-londoni Battersea-híd közelében egy önjáró uszály fedélzetére, és a hajó szombaton késő délután elindult vele a Temzén lefelé, a tenger irányában.

A bálnát előzőleg felfújható, élénksárga mentőtutajra helyezték, és ezzel együtt emelték rá az uszályra; útközben folyamatosan locsolták, hogy ne száradjon ki a bőre.

Ilyen tengeri emlőst 1913 - a folyóbeli állatállomány rendszeres figyelésének kezdete - óta nem láttak a Temzén. A Temze meglehetősen alacsony vízhozamú, sekély folyó,  folyásiránya erős tengeri dagály idején rendszeresen megfordul, ami megkönnyíthette a bálna felúszását egész Londonig. A cet előző nap, turisták és londoniak százezreinek figyelmétől övezve a parlament és az attól nyugatra fekvő Chelsea kerület között körözött, majd kora estére eltűnt.

Szakértők reménykedtek abban, hogy az állat az ismét rendes  folyásirányba fordult áramlással visszaindult a tenger felé, ám szombaton újból felfedezték a londoni Battersea kerület partjainál. A bálnán több sérülés nyoma látszott; ezeket valószínűleg akkor szerezte, amikor a Temzén horgonyzó hajóknak és motorcsónakoknak ütközött.

Az északi palackorrú cet az Atlanti-óceán északi vizeiben él, kisebb csoportokban, és arról ismert, hogy hosszabb időre akár háromezer méteres mélységbe is képes lemerülni. A mentőakció után szinte pillanatokkal egy újabb cetfélét találtak a Temze londoni belterületi szakaszán, a Putney-hídnál, de ez a tengeri emlős, amely szakértők szerint nemrég születhetett, már nem élt.