A fényképek egy németországi kihallgató központban készültek a hidegháború kezdetén. Az áldozatokat éheztették, verték, rendkívüli hidegnek tették ki, nem hagyták aludni - írja a lap a közel hatvan évi titkosítás után megszerzett dokumentumok alapján.

Egyeseket halálra éheztettek vagy agyonvertek. A fényképeken szereplő foglyok nem német nácik voltak, hanem feltételezett kommunisták, akiket 1946-ban tartóztattak le, mert azt gondolták róluk, hogy azt a Szovjetuniót támogatják, amely másfél évvel korábban még szövetséges volt.

Információkat próbáltak kiszedni belőlük a szovjet hadseregről és felderítésről. Letartóztattak több tucat nőt is, akárcsak néhány igazi szovjet ügynököt, valamint a náci párt és az SS pár egykori tagját.

A brit védelmi minisztériumot a felfedezés nyomán többen is felszólították, hogy ismerje be a történteket, és kérjen bocsánatot. Nick Harvey, a Liberális Párt szóvivője szerint "már túl késő ahhoz, hogy valakit személyesen felelőssé lehessen nyilvánítani vagy politikailag elszámoltatni, de ahhoz nincs túl későn, hogy a védelmi minisztérium beismerje, mi történt".

Egy, a kínzások áldozatait védő orvosi alapítvány szerint is bocsánatot kell kérniük a brit hatóságoknak, és kártérítést kell fizetniük a hozzátartozóknak. Sherman Carroll a szervezet nevében kijelentette: "csak mítosz az a sugallat, hogy a britek nem folyamodtak kínzáshoz a II. világháború alatt és közvetlenül utána, mert ezt állítólag nem találták hatékonynak, s ezt a hiedelmet évtizedeken át sikeresen propagálták".

A védelmi minisztérium a felszólításokra reagálva elhatárolódott a dologtól, mondván, hogy a kihallgató központok a külügyminisztériumhoz tartoztak. Ez utóbbinak a titkosítás alól kikerült dokumentumai szerint az akkori munkáspárti kormány tagjai mindent megtettek a foglyokkal való rossz bánásmód eltitkolásáért, részben azért, hogy elfedjék: a britek "a náci koncentrációs táborokéra emlékeztető módszereket alkalmaztak".

A képeket négy hónappal ezelőtt kivették egy rendőrségi jelentésből, amely a fogolykínzással foglalkozott egy Hannover közelében lévő kihallgatási központban. A jelentést nélkülük adták ki a Guardiannak, amely a tájékozódási szabadságot biztosító törvényre hivatkozva kérte ki őket. A képek a külügyminisztériumba kerültek, amely csak a lap újabb felszólítására adta ki őket.

A fotókat 1947 februárjában készítette a királyi haditengerészet egyik tisztje, aki eltökélte, hogy véget vet a kínzásoknak. A védelmi minisztérium továbbra is visszatart olyan dokumentumokat, amelyek egy másik, London központjában 1945 és 1948 között működtetett titkos kihallgató központról szólnak. Az illetékesek indoklása szerint azért nem adhatóak ki, mert azbeszt szennyezte be őket - írta internetes oldalán a Guardian.