Az újság csütörtöki számában megjelent szerkesztőségi cikk szerint Robert Fico szlovákiai győzelme "csak része annak az aggasztó tendenciának, amely több kelet-európai országban is végbement, ideértve Lengyelországot és Magyarországot". E tendencia során - legalábbis a lap így látja - vezetők olyan új generációja került hatalomra, amely a reformok visszacsinálását vagy az eddigi eredményeken alapuló "nyugalmi időszakot" ígéri. Márpedig az újság szerint a kelet-európai országoknak még hosszú utat kell megtenniük ahhoz, hogy beérjék a kontinens nyugati felét. S ennek érdekében egyelőre nem jött el az ideje annak, hogy a hetvenes évek "német modelljének" bevezetéséről, a jóléti kiadások növeléséről és a munkaidő csökkentéséről ábrándozzanak. (Ez az összehasonlítás egyébként annak kapcsán került be a cikkbe, hogy a lap idézi Janez Jansa szlovén miniszterelnököt, aki szerint miközben kabinetje szlovák jellegű reformokat szeretne bevezetni, az országban sokan inkább a német jóléti államot tekintik modellnek.)

"Az egyedüli német modell, amely a mai Új Európa számára is megfelelő lenne, az Ludwig Erhard ötvenes évekbeli szabadpiaci reformcsomagja volt, amely a II. világháború után ismét életet lehelt az országba. S alaposabban belegondolva ez jó modell lenne az Öreg Európa számára is" – szögezi le a lap, felidézve a néhány évvel ezelőtti, a kontinens keleti és nyugati felét "Új" illetve "Öreg" Európának minősítő amerikai szóhasználatot.

A WSJE főleg a szlovák és a lengyel helyzetet elemzi, Magyarországgal (illetve Ukrajnával) csak egy-egy rövid bekezdésben foglalkozik. Szlovákiáról szólva a lap Ficót populistának minősíti, aki annak köszönhetően kerülhetett hatalomra, hogy elődjének, Mikulás Dzurindának a gazdasági reformjaiból nem minden réteg húzott hasznot, s aki programja szerint e reformok jelentős részét visszájára akarja fordítani. (A WSJE egyébként arra is kitér, hogy Fico a kormánytöbbség érdekében Vladimir Meciar pártja mellett egy "idegengyűlölő nacionalista csoportosulással" kötött szövetséget, amelynek vezetője a félmilliós szlovákiai magyar kisebbséget "görbe lábú nomádoknak" minősítette.)

Lengyelország esetében a lap szintén szól a politikai fejleményekről, arról, hogy a hatalom egy ikerpár kezébe került, s hogy ők "sajnálatos szövetséget kötöttek" két populista párttal - de úgy véli, az igazi veszély nem a lengyel demokráciára, hanem a gazdaságra leselkedik. Ugyanis a múlt hónapban távozott az addigi pénzügyminiszter, nemrégiben pedig a miniszterelnök is lemondott, s így a kormányban kevés reformer maradt, s a kabinet eddig sem tett sokat a gazdasági problémák, mindenekelőtt a magas munkanélküliség megoldására.

Ami Magyarországot illeti, a lap szerint ez szintén "problémás gyerek". "A magasba szökő deficit, amely többek között annak köszönhető, hogy nem sikerült csökkenteni a nyugdíjakat és az egészségbiztosítási költségeket, a Standard and Poor’s hitelminősítő céget a múlt hónapban a magyar adósság leminősítésére késztette. A forint zuhanni kezdett. S a piacokon nem keltett túl nagy hatást Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök terve az adók növelésére és a kiadások csökkentésére" – olvasható az amerikai újságban.