A közép-európai problémákkal rendszeresen foglalkozó Lubos Palata készítette azt a Lidové Noviny című cseh konzervatív lapban tíz napja megjelent, nagy port felvert interjút, amelyben Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke rendkívül élesen támadta a magyarokat, s jelezte: irigyli a cseheket, hogy sikerült kiűzniük a szudétanémeteket, mert így nincs olyan problémájuk, mint a szlovákoknak a magyarokkal. Palata megjegyzi: eredetileg nem tervezett ilyen kérdést feltenni, de miután Slota több esetben maga említette a szlovákiai magyarokkal összefüggésben a csehországi szudétanémeteket, a kérdés önként adódott.

A cseh újságíró, aki a közelmúltban három évig a pozsonyi Pravda főszerkesztő-helyettese is volt, azt írja, hogy Szlovákia déli része nem igen érdekes, de az a varázsa, hogy továbbra is magyar maradt, mint ahogy német volt a cseh, illetve a morva határvidék. 1945 után a szlovákiai magyarok azonban minden nagyvárosban kisebbségbe kerültek.

Mint ahogy egykoron Csehországban a csehek és a németek, úgy ma Szlovákiában a magyarok és a szlovákok is inkább egymás mellett, semmint együtt élnek. Míg a szlovákok nem tudnak magyarul, fogalmuk sincs mit írnak a szlovákiai magyar újságok, s nem nézik a televízió feliratozott magyar nyelvű műsorát, addig a magyarok közül gyakorlatilag szinte mindenki tud szlovákul, s így hidat alkotnak Magyarország, valamint a szlovákok és a csehek között.

„A Magyar Koalíció Pártja furcsa képződmény. Egyfajta Nemzeti front, amelyben a kommunistáktól egészen a liberális reformátorokig az összes magyar kisebbségi politikus megtalálható" – írja a szerző. Megjegyzi: bár az MKP a két Dzurinda-kormányban való részvételét a magyar kisebbség érdekében – a kisajátított földek egy részének visszaszerzésétől egészen a problematikus magyar egyetemig Komáromban – használta ki, a „magyar dél semmiképpen sem Szlovákia kirakata”, s mint mezőgazdasági terület a szocializmus bukásától egyre inkább zuhan, ahelyett hogy virágozna. Hatvan kilométer Pozsonyból egy dél-szlovákiai zsúfolt úton, szinte annyi ideig tart, mint Slota Zsolnájába, ami majdnem 200 kilométer. A Vág mellett két autógyár is áll, a harmadik Pozsonyban, míg Dél-Szlovákiában nem ruház be senki. A szlovákiai magyarok Magyarországra járnak dolgozni – festi le a helyzetet Palata.

Leszögezi, hogy az MKP, a magyarok a nyolc év alatt a Dzurinda-kormány elkötelezett, reformpárti és Nyugat-barát ereje voltak, s elnökük Bugár Béla az egyik legjobb szlovákiai politikus. Duray Miklósról azt írja: nehéz megmondani, hogy Duray és környezete mennyire tartja a mai állapotokat átmenetinek, s hogy valóban Magyarországhoz akarják-e csatolni Dél-Szlovákiát, vagy csak a határok légiesítésével számolnak az Európai Unión belül. Idézi Bugár Bélát, aki szerint Duray nézetei kisebbségben vannak a pártban.

"Mindezt összegezve és aláhúzva, nem a szlovákok irigyelhetnek minket, hanem mi a szlovákokat. Hála a magyar kisebbségnek Szlovákia nyitottabb ország, mint a saját nemzetállamába bezárt Csehország. Szlovákiának nekik köszönhetően két gravitációs tere van, a cseh mellett ott van a magyar is. Amit Slota veszélynek lát, az a valóságban híd a gondolati, gazdasági és kulturális gazdagsághoz, amely a nem nagy, mintegy négymilliós szlovák nemzetet hozzásegítheti az egészséges növekedéshez.

Csupán mindkét félnek meg kell tanulnia kihasználni az együttélés előnyeit. És a szlovákoknak – kezdve a magyar nyelvvel – többet kell tanulniuk, mint a szlovákiai magyaroknak" – vonja le dél-szlovákiai tapasztalatai tanulságát a szerző az egyik legolvasottabb cseh társadalompolitikai hetilapban.