Szaddám Huszeint és cinkosait ebben az eljárásban ezúttal az 1987 és 1988 között Észak-Irakban végrehajtott Anfal-hadművelet miatt vonják felelősségre. (Az anfal hadizsákmányt jelent arabul.) A szárazföldi erők támadásaiban, légi csapásokban, módszeres falurombolásokban, deportálásokban és a fogolytáborokban becslések szerint több mint 100 ezer kurd vesztette életét. Az áldozatokat névtelenül tömegsírokban földelték el az északi országrészben és a Szamáva város melletti sivatagban. Ennek a hadműveletnek volt része a Halabdzsa falu elleni gáztámadás is, amelyben ötezren haltak meg, köztük nők és gyerekek. Emberi jogi csoportok a kurd település elleni vegyifegyver-támadást tartják a Szaddám-rezsim egyik legsúlyosabb rémtettének. (A halabdzsai vérengzés külön per tárgya lesz.)

A vádlottakat háborús bűnök és emberiesség elleni bűnök elkövetése címén állították bíróság elé. Szaddám és al-Madzsíd ellen az ezeknél súlyosabb népirtás címén is vádat emeltek. Az ügyészek halálbüntetést kértek a vádlottakra.

A tárgyalóterembe elsőként behívott volt diktátor rögtön a tárgyalás kezdetén "egy megszálló hatalom bíróságának" minősítette az Egyesült Államok által finanszírozott bagdadi bíróságot, nem volt hajlandó közölni a nevét, de köztársasági elnökként és az iraki fegyveres erők főparancsnokaként azonosította magát. A bírónak arra a kérdésére, hogy ártatlannak vagy bűnösnek vallja-e magát, azt válaszolta, hogy ezt csak több kötetnyi könyvben tudná kifejteni. Emiatt az került a tárgyalási jegyzőkönyvbe, hogy ártatlannak vallja magát.

Ezzel párhuzamosan még tart a Szaddám Huszein és hét vádlott-társa elleni első per, amelyben Dudzsail város 148 síita muzulmán lakosának megölésével vádolják őket. Az első perben az ítélethirdetés október 16-án várható.