A német konzervatív politikus a Süddeutsche Zeitung című lapnak nyilatkozva úgy vélekedett: mindenekelőtt a szükséges reformok végrehajtására irányuló szándék hiánya, az emberi jogok megsértése, valamint a megoldatlan ciprusi kérdés veszélyezteti a csatlakozási tárgyalások folytatását Ankarával.

Brok ezzel összefüggésben emlékeztetett az Európai Parlament külügyi bizottságának legutóbbi jelentésére, amely szerint Törökország jelentős mértékben lelassította a reformok megvalósításának ütemét, a véleménynyilvánítás szabadsága távolról sem kielégítő, nem tartják tiszteletben a vallási kisebbségek jogait, s Ankara továbbra sem hajlandó megnyitni az ország kikötőit az általa el nem ismert EU-tag, Ciprus hajói számára. A bizottsági elnök mindent egybevetve súlyos problémának nevezte, hogy egy évvel a csatlakozási tárgyalások megkezdése után – mint fogalmazott – jóformán semmilyen előrelépés nem történt.

A tekintélyes gazdasági-üzleti napilap, a Handelsblatt ankarai tudósításában szintén arra mutatott rá, hogy súlyos válságba jutottak az EU és Törökország kapcsolatai. A lap ennek okát nem csak abban látja, hogy a "demokráciadeficit" és a reformelkötelezettség hiánya miatt az országot egyre erőteljesebb bírálatok érik az unió részéről. A Handelsblatt szerint Ankarában is jelentős mértékben csökken az uniós csatlakozás iránt korábban táplált eufória, s a kormány elszántsága is szemlátomást hanyatlik.

A tudósító ennek kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy az állandó brüsszeli reformkövetelések egyre több török állampolgárnak kezdenek az idegeire menni. Erről tanúskodik a legutóbbi közvélemény-kutatás, amely szerint két évvel ezelőtt a törökök háromnegyede támogatta a csatlakozást, ma már viszont kevesebb, mint a fele.

A vezető török politikusok éveken keresztül az ország számára történelmi jelentőségű lépésként propagálták az uniós csatlakozást, csak éppen azt nem indokolták meg, hogy miért. Ez a magyarázata annak, hogy mind kevesebben értik: miért kellene a szuverenitással kapcsolatos jogok jelentős részét Brüsszelnek átadni, s miért kellene a kurdok számára több kulturális jogot biztosítani akkor, amikor kurd szélsőségesek ma is számos terrorcselekményt hajtanak végre.