Thomas Kean és Lee Hamilton, az öt évvel ezelőtti terrortámadást kivizsgáló úgynevezett 9/11-es bizottság két társelnöke a The New York Timesban a téma szakértőihez intézett körkérdésre úgy foglalt állást, hogy az Egyesült Államok továbbra is az al-Kaida célkeresztjében van. A terrorizmus elleni globális háború legfőbb eredménye az, hogy még nem tudtak végrehajtani újabb merényletet. A terroristák mindazonáltal türelmesek, számítani lehet újabb megjelenésükre. Ennek megelőzésére meg kell gátolni, hogy atomfegyverhez jussanak, és elejét kell venni a fiatal muszlimok radikalizálódásának Jakartától Londonig.

Jack Goldsmith és Adrian Vermeule, a Harvard Egyetem jogász professzorai úgy látják: az Egyesült Államok támadó külföldi fellépése, az afganisztáni amerikai jelenlét jelentős mértékben megbénította az ellenséget. A katonai és félkatonai műveletek, a megelőző csapások, az elrettentő akciók és a kiterjedt figyelőrendszerek nyomán sok terroristavezér kézre került, számos kiképzőtábort, kommunikációs csatornát megsemmisítettek.

Michael Sheehan, a New York-i tűzoltóság terrorizmusellenes felügyelőjének korábbi helyettese hasonlóan vélekedik. Szerinte az al-Kaida, amelynek több vezetőjét elfogták, csak két sikeres merényletet tudott végrehajtani a Nyugat ellen, Madridban és Londonban.

Még mindig veszélyes?

Melissa Boyle Mahle, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) volt műveleti tisztje viszont azon a véleménye van, hogy az al-Kaida legalább annyira veszélyes, ha nem még inkább, mint öt éve. Azért nem mért csapást az Egyesült Államokra, mert nem akart. Az amerikai hírszerzésen belül ennek az okáról vita folyik: lehet, hogy nincsenek eszközei egy nagymérvű támadáshoz, esetleg tervezi az akciót, vagy máshol van lefoglalva.

Clark Kent Ervin, a belbiztonsági minisztérium egykori főfelügyelője is úgy látja, hogy az al-Kaida mindenképpen támadni fog, de olyan merényletre törekszik, amelynek a lehető legtöbb halálos áldozata és sebesültje lesz, a legnagyobb gazdasági kárt okozza vagy a legfontosabb politikai jelképek egyikét semmisíti meg. Egy ilyen akció megtervezése hosszú időt vesz igénybe, költségesebb és sok összeesküvőre van szükség, de nagyobb is az esély, hogy a kivitelezés valamin elcsúszik.

Jessica Stern, a nemzetbiztonsági tanács egykori tagja úgy teszi fel a kérdést: miért Eurázsia volt a célpont és Amerika nem? Szerinte a megnövekedett éberség és az alapos megfigyelések miatt nagyon nehéz támadni, főleg helyi támogatás nélkül. A terroristák stratégái ezenkívül valószínűleg úgy tartják, hogy a kisebb támadások jó gyakorlóterepül szolgálnak, a nagy merényletek viszont visszafelé sülhetnek el, nem megfelelő célpontok támadása rossz időben apaszthatja a mozgalom népszerűségét.

Tisztázatlan kérdések

A The Washington Times az évforduló kapcsán rámutat: nemcsak azt nem tudni, támadni fog-e az al-Kaida, mikor és hogyan. A 2001-es merényleteket illetően máig nyitott több kérdés is, amelyek nem utolsósorban a különböző összeesküvés-elméleteknek adtak táptalajt. Ki segítette a támadásokra készülő terroristákat az Egyesült Államokban, ahol hónapokat töltöttek készülődéssel például Las Vegasban és Los Angelesben, szabadon vannak-e még ezek az emberek?

Máig nem tudni, honnan finanszírozták a támadást? Tisztázatlan, mi volt a célja a United légitársaság Pennsylvaniában lezuhant 93-as járatának, talán a Fehér Ház vagy a Capitolium? Végül máig nincs megnyugtató válasz arra, mi késztette a 19 jómódú muszlim férfit, hogy ilyen iszonyatos öngyilkos merényletet hajtson végre?