Amerika lakosságát történelme jelentős részében nem érdekelte a külpolitika. Az utóbbi 30 évben a választók többnyire belpolitikusokat, kormányzókat küldtek a Fehér Házba; a legutolsó öt elnök közül négy előzőleg valamely szövetségi állam élén állt. A kormányzók pedig általában nem bővelkednek külpolitikai tapasztalatokban, hiszen mindenekelőtt az adóügyi és gazdasági kérdésekhez, a szociális biztonság problémájához kellett érteniük a szavazatok megszerzéséhez.
 
A Time szerint 9/11-zel minden megváltozott. Amerika sok tekintetben felébredt, a jövője szempontjából azonban egy dologban biztosan változnia kell: nemzeti párbeszédet kell kezdeni a külpolitikáról, az ország közös érdekeiről, értékeiről. Az Egyesült Államokban a külügyi kérdésekben eddig egy szűk szakértői, politikusi réteg döntött.
 
Amerika ezentúl nem engedheti ki kezéből a döntést ezen a téren. A képviseleti demokrácia nem ér véget Amerika földrajzi határainál, az óceánoknál. A következő, 2008-as elnökválasztáson ezért a szavazóknak számon kell kérni a jelöltektől, milyen elképzeléseik vannak a világról, azon belül például a Közel-Keletről és Kínáról. Az elnöki posztra pályázóknak külpolitikai terveikről ugyanolyan részletes képet kell adniuk, mintha az egészségbiztosítással kapcsolatos elképzeléseiket vázolnák.
 
A Time szerint a két pártra épülő amerikai demokráciában a külpolitika nem lehet a bal és jobb, a kék és vörös kérdése, az alapelvekről a politikai megosztó vonalak felett meg kell egyezni.