M. Hedvig megerősítette: kész magát alávetni hazugságvizsgálatnak, ha kell elmeszakértői vizsgálatnak is. Felháborodást és tehetetlenséget érez, meglepetést azonban nem, mert "a szombati kihallgatás után a legrosszabbra is fel voltam készülve." Szombaton kora reggel két nyomozó jött érte, akikkel azért volt hajlandó elmenni, mert ígéretük szerint két gyanúsítottal akarják őt szembesíteni. Útközben kedvesek voltak vele, a kapitányságon már arról próbálták meggyőzni, hogy jobb lesz, ha bevallja: az egész ügyet csak kitalálta - így M. Hedvig, akinek felduzzadt, véraláfutásos arcáról készült , nyilvánvalóan súlyos külsérelmi nyomokat tanúsító fotója is látható a lapban. Meséli: hat órán át hat rendőr győzködte, mozogni mindössze egy szűk folyosón engedték, közben egy pohár vizet is kapott.

M. Hedvig. A rendőrség szerint kitalálta

"Kimondottan durvák voltak, szidalmaztak. A mobiltelefonomat kikapcsoltatták velem, nem engedték, hogy ügyvédet hívjak. Azt mondták, hogy olyan hazug vagyok, hogy magam is elhiszem, amit mondok, szégyent hozok a nemzetemre és az egész országra" - fogalmaz a lapban M. Hedvig. "Ordítottak rám, hogy ha nem vallok be mindent, előzetes letartóztatásba helyeznek. Aztán kiraktak másfél órára a folyosóra, és tízpercenként megkérdezték, meggondoltam-e magam. Én csak azt ismételgettem, hogy amire emlékszem, azt el is mondtam, de nincs mit bevallanom" - idézi fel a történteket, s azt, hogy csak az édesanyja többszöri telefonos követelése nyomán engedték el, aki a rendőrökkel közölte: ügyvédet küld a lánya mellé. M. Hedvig nem a rendőrök vitték haza, hanem a barátja ment érte.

Állításainak rendőrségi megkérdőjelezése után a lány olyannyira elbizonytalanodott, hogy pszichológushoz fordult akinek a "segítségével sikerült sok mindent felelevenítenem." Emlékszik arra, hogy egy magyar rendszámú kék személygépkocsi utasait igazította el Érsekújvár irányába. Velük magyarul beszélt. "Ezt a beszélgetést hallhatták a támadóim, akik már a híd alatt kiáltottak rám, hogy Szlovákiában szlovákul" , mire ő a békesség kedvéért jóváhagyó igennel válaszolt, és kérte őket, hogy hagyják békén. Azok azonban közrefogták, hajánál fogva a cserjésbe vonszolták. "Kaptam egy pofont és ettől eleredt az orrom vére, a táskámban is minden véres lett, lelöktek a földre, a fűbe, majd hasba rúgtak. Ekkor veszíthettem el az eszméletemet, mert utána már csak arra emlékszem, hogy fáztam. Valahogy összeszedtem magam, és elindultam az egyetem felé," ahol aztán bevitték őt az irodába, kérdezgették. "Meg tudtam mondani ki vagyok, hol vagyok, de fokozatosan mintha köd szállt volna az agyamra."

Néhány óra múlva a rendőrség a nyitrai, majd éjszaka a dunaszerdahelyi kórházban kihallgatta őt. "Már akkor olyanokat kérdeztek, hogy kapcsolatban állok-e az MKP-val, (Magyar Koalíció Pártja) szándékomban áll-e megszellőztetni az ügyet, kinek akarok nyilatkozni, de azt gondoltam, ez a szokványos eljárás. Utána nem kerestek, a harmadik kihallgatás már csak jóval később, szombaton (szeptember 9-én) volt a nyitrai rendőrparancsnokságon" - meséli el az augusztus 25-iki eseményt és annak folytatását az Új Szóban a lány, akit az orvosszakértő csak jóval az esemény után, akkor látott, amikor már napokon át szedte a véraláfutások felszívódását siettető gyógyszert, amiről az orvosszakértő is tudott. "Tíz nappal a támadás után hívott fel, hogy felkeres, mert nagy nyomás nehezedik rá a rendőrség részéről. El is jött, lemérte a véraláfutásokat a combomon, és azt firtatta, hogyhogy már nincs is annyi kék foltom, amennyi a jegyzőkönyvekben szerepel."

A diáklány a beszélgetésben elmondja, hogy a támadást követő harmadik napon egy borítékban ismeretlen feladó visszajutatta a címére az iratait. "Először eszembe sem jutott, hogy ez fontos lehet, a borítékot bedobtam otthon a szemétkosárba." Később a rendőrség igényt tartott a borítékra, amelyet aztán a lány kimentett a kosárból, és jóhiszeműen, nyállal visszaragasztotta rá a közben lehullott bélyeget, majd az egészet visszaadta a rendőröknek. "Most már tudom, hogy nem kellett volna, de akkor nem feltételeztem, hogy ezzel visszaélhetnek" - így az Új Szónak nyilatkozó  M. Hedvig, aki a szlovák kormány belügyminisztere, Robert Kalinák szerint megveretésének történetét csak kitalálta,

Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke, a szlovák rendőrség vizsgálatával kapcsolatban több kérdést is megfogalmazott: Elképzelhető-e, hogy valaki általa nem látott elkövetőkről tud úgy személyleírást adni, hogy az alapján fantomképek készülhetnek? Miért nem volt egyetlen szembesítés sem az ügyben a gyanúsítottak és a sértett közt? Miért nem vitték a lányt a helyszínre a történtek rekonstruálására? Az igazságügyi orvosszakértő miért csak tíz nappal az eset után vizsgálta meg a lányt? A. Nagy László, a magyar párt képviselője, aki az eset napján a dunaszerdahelyi kórházban felkereste a fiatal nőt, hangsúlyozta: az rossz lelkiállapotban volt, és a testén több sérülést, zúzódást is látni lehetett.

A Robert Fico miniszterelnökkel kedden közös sajtótájékoztatót tartó Kalinák számos amellett szóló bizonyítékot sorolt fel, hogy M. Hedvig színlelt történetet adott elő a rendőrségnek. A belügyminiszter szerint a rendőrség perdöntő bizonyítékai között elsődleges helye van a lány nyálából vett DNS-mintának, mert ez azonos azon boríték levélbélyegének ragasztójában talált nyál DNS-adataival, amelyben egy ismeretlen feladó M. Hedvig személyes okmányait visszaküldte a tulajdonosának.