"Akár magunk is az autónk alá fekhetnénk, hogy saját beszerzésű alkatrészekkel javítgassuk, a legtöbben mégis szervizbe járunk." Ezzel a példával érzékeltette Simon András, a Chemol Travel cégvezetője, hogy szerinte mi a különbség, ha valaki az utazási irodák kényelmes és viszonylag csekély kockázatot jelentő szolgáltatásait választja, illetve ha a világhálón önállóan keresgél szállást és fapados repülőjáratot. Egyelőre nem tartja komoly konkurenciának a világhálós értékesítést Kurucz Pál, az irodáiban és az interneten egyaránt árusító Vista ügyvezető igazgatója sem. A statisztikák szerint a hazai közönség nagyobbik része nem engedheti meg magának a külföldi pihenést - az irodáknál általában úgy spekulálnak, hogy akik viszont igen, azok többsége nem fog órákat a képernyő előtt ülni azért, hogy néhány ezer forintot megspóroljon.

Azt azonban a szakmabeliek sem titkolják, hogy ügyfeleik egy része mindezek ellenére fennakadt a világhálón: azok, akik egyszerű városlátogatásra készülnek. A HVG által elvégzett, korántsem reprezentatív próba eredménye az, hogy - nem néhány klikkeléssel ugyan, hanem többórás internetes bogarászás nyomán - egy-egy négynapos londoni, párizsi vagy barcelonai vizitet 8-22 százalékkal olcsóbban is meg lehet szervezni az utazási irodák legkedvezőbbnek tűnő ajánlatánál (lásd táblázatunkat az 59. oldalon).

Az összehasonlítást persze nemcsak az nehezíti, hogy tesztünk február végi időpontjában kevés cég kínált hasonló utakat, hanem az is, hogy a szállodák színvonalát sem az irodák katalógusai, sem az internetes ismertetők alapján nem lehet pontosan belőni. Az utazási irodák egyik érve éppen az, hogy ők ellenőrzött hotelekkel szerződnek, ráadásul ha az utasnak gondja támad, van hol reklamálni. Mint Simon András mondta, ez nem pusztán jogi kérdés - bár jó tudni, hogy külföldi internetes foglalások esetén akkor sem lehet magyar bíróságon vagy rendőrségen reklamálni, ha az oldal történetesen magyar nyelvű (lásd Linkelők című írásunkat) -, hanem azzal is összefügg, hogy egy beeső turista panasza nem rázza meg annyira a szállodákat, mint ha megromlik a viszonyuk egy-egy utazási irodával.

Akinek több az ideje, mint a pénze, az mindenesetre megteheti, hogy addig válogat, amíg a katalógusban találhatókhoz hasonló színvonalú utat olcsóbban állít össze. Kísérletünkben a szállodafoglalás kockázata valószínűleg nem volt túl nagy, hiszen London, Párizs és Barcelona hivatalos turisztikai portáljairól indultunk a városközponttól nem túl távoli, két-három csillagos hotelt keresni. A katalógusokban szereplő fix időpontokkal szemben az egyéni utazásszervezés előnyének tűnik, hogy ki lehet választani azokat a napokat, amelyeken a legolcsóbb a repülőjegy és a szállás. Ehhez hosszadalmas próbálkozásra is szükség lehet - például Barcelonában rendszerint a hétvégi szállás kerül többe, míg a talán üzleti utazók által ostromlott Londonban éppen egy vasárnapi kedvezménnyel sikerült leszorítani a szállás árát. A sikert nem csupán nyelvi akadályok nehezíthetik - Barcelona esetében időnként még az angolul induló oldalak is spanyolra vagy katalánra váltanak -, de azt sem árt tudni, hogy a spanyol hotelek előszeretettel felejtik el hozzáírni áraikhoz a 7 százalékos áfát.

Értékes százalékokat lehet nyerni olyan, aprónak látszó tételekkel, mint a repülőtéri fuvar (az irodák nyelvén transzfer) vagy a városnézés. A felsorolt európai nagyvárosokba a kétségkívül kényelmesebb és gyorsabb reptéri különbuszok helyett tömegközlekedéssel is be lehet jutni. A döntés a turistáé: Barcelonában például a 15 ezer forintos kényelem aligha vetekedhet a kétszer 1,05 eurós (összesen 530 forintos) tömegközlekedési jegy árával. Több ezer forintos megtakarítást jelenthet az is, ha valaki - kellő nyelvismeret birtokában - lemond a magyar idegenvezetésről, és a helyi kínálatból választ buszos városnézést.

Idegenforgalmilag zűrösebb helyeken persze nagyobb tűrőképességre - és sajátos tárgyalási módszerekre - lehet szükség. Hét fiatal hátizsákos turista osztotta meg a HVG-vel, mi történt velük, miután egy - ténylegesen létező - szarajevói iroda internetes oldalán foglaltak szállást. A lefoglalt belvárosi szoba helyett külvárosi panelházhoz vitték őket, a reklamációt szóváltás és lökdösődés követte, a bankkártyáról leemelt előleget pedig rendőri segédlettel sem kapták vissza. Igaz, hasonló áron nem sokkal később fedél alá kerültek a belvárosban, egy másik "Zimmer frei"-nek köszönhetően.

Repülőjegyek esetében az egyszerűbb - két város közti - és a légitársaságokat versenyre kényszerítő közkedvelt útvonalak vonzhatják az internetes próbálkozókat. Igaz, egyik szakértőnk azzal a példával ajánlotta az irodák közreműködését, hogy Strasbourgba igyekezvén a laikusnak aligha jutna eszébe az az olcsóbb, bár körülményesebb megoldás, hogy fapadossal Stuttgartba repüljön, és ott autóbuszra szálljon. Távolabbi úti céloknál és körutazásoknál pedig azért lehet kifizetődő - nagyobb - utazási irodákra támaszkodni, mert ezekhez a kombinációkhoz olyan számítógépes helyfoglalási rendszereket használnak, amelyekhez kívülálló nem fér hozzá.

Bizonyos (legális) trükkök révén a gyakorlott utazásszervezők még enyhe erőszakot is elkövethetnek e számítógépes rendszereken, amelyek nekik többet mutatnak és többet "engednek meg", mint az egyszerű utasnak. Némelyikük azt állítja: a jobb irodák ugyanarra az útvonalra, esetleg ugyanazokra a járatokra átlagosan 30 százalékkal kedvezőbb árat tudnak elérni. Végeredményben azt tanácsolják a vállalkozó kedvű turistáknak, kérjenek tanácsot valamelyik nagy utazási irodában: ha az utazó saját internetes leleménye olcsóbb, akkor ingyen meg lehet köszönni a tanácsot, ha pedig az iroda ajánlata a nyerő, akkor nem vesznek kárba a jutalékra kifizetett forintok.

BEDŐ IVÁN