A csecsen felperesek öt rokonuk miatt fordultak a bírósághoz. Az illetőket 2000 és 2003 között vették őrizetbe orosz biztonsági erők, azóta nyomuk veszett.

Az első ügyben egy testvérpárnak, Abubakar és Szalman Bantajevnek veszett nyoma 2003-ban szülőfalujukban, a Gudermeszhez közeli Komszomolszkojéban, miután a félkatonai csoportok két egykori fegyveresét álarcos, oroszul beszélő férfiak elhurcoltak házukból. A grozniji Adam Ajubov azután tűnt el, hogy 2000-ben gyakorlóruhás férfiak egy katonai teherautón elhurcolták. Előzőleg felgyújtották a férfi szüleinek autóját és házát. A nyomozás csak tíz hónap múlva indult meg.

A harmadik ügyben 16 felperes nyújtott be panaszt Leoma Mesajev és Biszlan Sajdajev ügyében, akiknek hasonló körülmények között veszett nyoma Martan-Suban 2002-ben.

Abból kiindulva, hogy az eltűnt személyek már halottak, a strasbourgi bíróság önkényes fogva tartás, a hatékony nyomozás hiánya és a hozzátartozóknak okozott lelki kínok, illetve az Ajubov-ügyben rongálás vádjában marasztalta el Oroszországot.

Február 5-én az Emberi Jogok Európai Bírósága már elítélte Moszkvát egy Csecsenföldön 2002-ben elkövetett emberrablás és emberek eltűnése miatt. 2006 júlusa óta közel már 90 ítéletet mondtak ki a strasbourgi bíróságon Oroszország ellen a Csecsenföldön történtek miatt.