Az utcai állásaikat elhagyó ellenzéki tüntetőknek azonban az arcukra volt írva a keserűség. Az ő szempontjukból a dolog távolról sincs elintézve. Délkelet-Ázsia második legerősebb gazdaságú országa újabb kori történetének egyik legsúlyosabb kihívásával néz szembe: miként lehet szegényeket és gazdagokat, falusiakat és városlakókat újból egymással kibékíteni és egyesíteni?

A helyzet nagy vonalakban a következő: az országban a "sárga ingesek" (monarchisták, katonák, városlakók - mind a jelenleg kormány támogatói) állnak szemben a "vörös inges" falusi tömegekkel, a korábbi miniszterelnök, Thakszin Sinavatra híveivel. Thaiföldet évtizedeken át a hivatalnok és katonai elit kormányozta; a szegények ki voltak rekesztve a hatalomból, kivéve a választási kampányokat, amikor a pártok buzgón udvaroltak nekik, hogy megvásárolhassák a szavazataikat.

Amikor Thakszin 2000-ben hatalomra került, és törődni kezdett a szegényekkel, a helyzet megváltozott. Noha a hadsereg puccsal megbuktatta, támogatottsága ma is igen erős a nincstelenek, kisemmizettek körében. A falusi szegény milliók mára politikai erővé váltak - és a szellemet nem lehet csak úgy visszaparancsolni a palackba. "A falusi lakosság sokáig nem törődött azzal, hogy kirekesztik a politikai életből. Amikor azonban színre lépett Thakszin, rájöttek, hogy nekik is lehet beleszólásuk a dolgok alakításába. Az óra mutatóját pedig nem lehet egyszerűen visszatekerni, bármennyire is szeretné azt az elit" - mutatott rá Kristina Kazmi, az IHS Global Insight ázsiai elemzője.

A két tábor marakodása 2006 óta tart, az országot harmadik éve bénítja meg politikai patthelyzet, ám egyik fél sem látszik közelebb a döntő győzelemhez a másiknál. Az elhúzódó marakodás egyértelmű vesztese a gazdaság.

A külföldi pénzügyi befektetők zöme már kivonult Thaiföldről. A külföldiek közvetlen beruházásaira is veszély leselkedik: a szorongatott helyzetű multik, egy világméretű gazdasági forgószelet szimatolva, semmitől sem rettegnek jobban, mint egy elhúzódó problémákkal küzdő országtól. A turizmusra pedig, amely egykor a gazdaság egyik tartópillére volt, minden nap csapást mérnek azok a tv-képsorok, amelyek a Mosoly országában zajló erőszakos összecsapásokról számolnak be.

"Itt arról van szó, hogy leváltsunk egy olyan politikai rendszert, amely az elitet és annak kiváltságait védelmezi" - foglalja össze a dilemma lényegét Dzsakrapob Penkair, a "vörös ingesek" tiltakozó mozgalmának szellemi vezéralakja. Szerinte a tüntetések soha nem robbantak volna ki, ha Thaiföldön valódi demokrácia lenne.

Az igazi hős

A hátrányos helyzetűek dühbe gurultak azoknak a manipulációknak a láttán, amellyel az elit megfosztotta őket a hősüktől. A hős pedig nem más, mint Thakszin Sinavatra, aki miniszterelnökké választása után szociális programokkal javította a szegény tömegek helyzetét - ezek pedig lojális híveivé szegődtek a kormányfőnek. Ez egyben a régi bangkoki összefonódások leértékelődését jelentette - ez magyarázza az elit gyűlöletét Thakszin iránt.

A hétvégi zavargás képekben © MTI/EPA

A párharcban az első pontot (1:0) a hadseregből, bürokrata rétegből, polgárságból és monarchistákból álló establishment szerezte, amikor a katonák 2006-ban megbuktatták Thakszint. A politikus hívei egy évvel később egyenlítettek. A hadsereg segítségével hatalomra jutott kormány által kiírt választásokon ugyanis az időközben Angliába menekült Thakszin pártja diadalmaskodott. A polgárság visszavágott: tömegtüntetéseket szervezett, amelyek a repülőterek 2008-as megszállásában tetőztek. A tiltakozások csúcspontján a legfelsőbb bíróság szerzett pontot az elit számára (2:1), amikor választási csalásra hivatkozva feloszlatta a Thakszin-hívek pártját. Ezáltal megnyitotta az utat a jelenlegi kormányfő, Abhiszit Veddzsadzsiva, egy befolyásos bangkoki család sarja előtt.

Amikor pedig a távollétében sikkasztással vádolt Thakszin hívei április elején az utcára vonultak, megmutatkozott, milyen erős még mindig a régi szövetség. Ellentétben a 2008-as zendüléssel, amikor a katonák nem vettek tudomást a Thakszin sógora, Szomcsai Vongszavat által vezetett kormány felhívásáról a lázadás elfojtására, a hadsereg ezúttal nehézfegyverzetet vetett be Abhiszit védelmében. A harckocsik és gépfegyverek láttán a tiltakozás összeomlott - így lett az állás 3:1 az establishment javára.

Hogyan tovább?

A hét elején vállalt szerepe után a hadsereg nem jöhet szóba mint a válságból kivezető révkalauz. A regionális gazdasági-politikai tömb (ASEAN) hagyományosan távol tartja magát tagállamainak belügyeitől. Marad a király. A 82 éves Bhumibol Aduljadedzset mélységes tisztelet övezi hazájában. 1992-ben, az országot megrázó véres összetűzések után magához rendelte a szemben álló felek vezéreit, és kibékülésre "ítélte" őket.

Csakhogy ezúttal ez az út is járhatatlannak tűnik. A jelenlegi dráma egyik főszereplője ugyanis - Thakszin mellett, aki az önkéntes száműzetésből tüzeli híveit - éppen az uralkodó. Marco Bünte, a hamburgi Ázsia-kutató intézet Thaiföld-szakértője szerint a thai királynak nem érdeke egy olyan erős politikus jelenléte az országban, mint Thakszin.

"Vajon miként tud egyezségre jutni e két férfi anélkül, hogy egyikük tekintélyén csorba esne?" - tette föl a szónoki kérdést Bünte, ám a válasszal adós maradt. "A helyzet nem kilátástalan, de roppant bonyolult."