Tetszett a cikk?

Az FBI egyik besúgójának köszönhetően a nyomozók szeme előtt szervezkedtek azok a férfiak, akik a héten New York-i zsinagógát akartak felrobbantani: bár nem tudtak róla, az (ál)robbanóanyagot és az (ál)fegyvereket is az FBI szállította nekik, informátorán keresztül. A terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harc sikere elképzelhetetlen besúgók és beépített ügynökök nélkül. Még akkor is, ha a végén ők húzzák a rövidebbet. Cikkünkben két ügynök történetét ismerheti meg.

Négy férfira csaptak le az FBI munkatársai szerdán egy New York melletti kisvárosban. Azzal gyanúsítják őket, hogy pokolgépes támadásokat akartak végrehajtani a bronxi Riverdale városrész egyik zsinagógájánál, valamint föld-levegő rakétákkal akartak támadásokat végrehajtani a newburgi Stewart repülőtéren lévő légitámaszpont gépei ellen. A merénylők nem is sejtették, hogy a tervezett akcióikhoz használt fegyverek használhatatlanok. Egy ismerősükön keresztül szerezték be azokat, csakhogy a beszerző az FBI informátora volt. Így a szövetségiek szinte már a születésekor értesültek az ördögi tervről, így folyamatosan ellenőrzésük alatt tudták tartani az eseményeket. Az informátor élete azonban korántsem könnyű: ha vége egy ügynek, védeni kell, az élete pedig gyökeresen megváltozik. Az alábbiakban két másik ügy informátorainak esetéről olvashat.

Az amerikai kapcsolat

Csekkhamisító, csaló bűnöző, de mindig megúszta a felelősségre vonást – így jellemzi az amerikai David Rupertet az északír Valódi IRA nevű terrorszervezet egykori vezetője, a jelenleg börtönbüntetését töltő Michael McKevitt mellett kampányoló weboldal. McKevitt barátainak dühe érthető, nagyrészt az amerikai férfi közreműködésének és tanúvallomásának köszönhető, hogy a Valódi IRA egykori alapítóját és vezérét 2001-ben letartóztatták, majd elítélték, a szervezet több más tagjával együtt.

Mielőtt az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI), majd a brit titkosszolgálat, az MI5 fizetett ügynöke lett volna, a ma 57 éves Rupert – saját bevallása szerint - kamionos vállalkozásait irányította, több-kevesebb sikerrel. Röviddel azután, hogy 1992-ben feleségétől elvált, újdonsült barátnője kérésére – életében először - Írországba utazott. Ott tartózkodása alatt ismerkedett meg köztársaságpárti aktivistákkal, köztük Joe O'Neillel, aki az IRA politikai szárnyának, a Sinn Féinnek volt a tagja. Amikor egy évre rá újra Írországban pihente ki magát, tovább mélyült a barátsága O’Neillel.

Kocsma az FBI pénzéből

David Rupert
Írországi üdülése a hatóságoknak is feltűnt: 1994-ben már egy Ed Buckley FBI-ügynök kereste fel cége amerikai irodájában. Olyan fotókat tett elé, melyeken ő és ír barátai iszogatnak. Buckley arra kérte, adjon információkat ismerőseiről. Rupert nemet mondott, de néhány hét múlva meggondolta magát. Részben morális okokból, részben azért – vallotta be később -, mert az FBI felajánlotta, finanszírozza írországi kiruccanásait. 1994-ben már besúgóként tért vissza Európába, majd egy évre rá – az FBI anyagi támogatásával – Leitrimben nyitott egy kocsmát, ami rövid időn belül az IRA egyik törzshelye lett. A kocsma hátsó udvarában egy kempinget alakított ki. Ez a hely aztán az IRA-tagok és családjaik kedvelt pihenőhelye lett.

Azt persze senki nem sejtette az írek közül, hogy az amerikai kocsmás folyamatosan szállította az információkat az FBI-nak, sőt idővel már a brit rendőrség és az MI5 is fizetett a szolgáltatásaiért. Persze terrorista barátai is kihasználták, hogy Rupert amerikai állampolgár: többször kérték arra, hogy különféle eszközöket csempésszen be az országba. Rupert az IRA vezérkaráig kiépítette kapcsolatait, Michael McKevittel is jó viszonyba került. McKevitt letartóztatásáig 1,7 millió eurót zsebelt be az FBI-tól és az MI5-tól, egykori barátai ellen pedig havi 20 ezer dollárért vállalta a tanúskodást. A bíróságon egyebek mellett elmondta: személyesen McKevitt kérte, hogy fegyvereket szerezzen az Egyesült Államokból. A tárgyalás után elnyelte a föld, tanúvédelmi program alatt áll.

Álangyal a pokolban

Nem volt ilyen szerencsés a szintén amerikai Jay Dobyns, aki 2001-ben az Alkohol, Dohány- és Fegyver Iroda (ATF) munkatársaként épült be a Pokol Angyalai nevű motoros bandába. Dobyns bizonyítékokat akart gyűjteni a rettegett banda illegális tevékenységeiről, amelyek a drogkereskedelemtől a prostitúción át egészen a gyilkosságokig terjedtek. A tetovált testű, kigyúrt ügynök – filmes trükkmesterek segítségével – még egy álgyilkosságot is „elkövetett” és videóra vett, így bizonyítván „alkalmasságát” a banda vezetői előtt.

Jay Dobyns
Közel két éven át Jaybird Davis álnéven erősítette az angyalok csapatát. A lebukást elkerülve egyre több tetoválást csináltatott magának és erőszakosabbnak mutatkozott társainál. Egy kolléganője még az álbarátnő szerepét is eljátszotta, így nem volt feltűnő, amikor Dobyns nem vette igénybe a banda körül legyeskedő prostituáltak szolgáltatásait. Amikor csak tehette, titokban hazament feleségéhez és két gyermekéhez.

2003 nyarán az ATF rajtaütött a Pokol Angyalain, félszáz embert letartóztattak. Dobynt munkatársai hősként ünnepelték, kitüntették, de még a média is felkapta: No Angel címmel memoárja bestseller lett, a Twentieth Century Fox pedig megvásárolta a könyv filmes jogait.

A feketeleves csak ezután jött. A nyomozók abban bíztak, hogy a letartóztatott bandatagokra hosszú börtönbüntetés várt, csakhogy az ügyvédek kimosták őket, a vádakat a bíróság ejtette.

Ettől kezdve Dobyn halálos fenyegetéseket kapott. 2004-ben, amikor már egy új titkos megbízatásán dolgozott, egy tetoválóművész felismerte. „Tudjuk ki vagy. Tudjuk, hol élsz. Egész életedben futhatsz előlünk” – fenyegette meg az idegen. A fenyegetések hatására az ATF időről-időre más államokba költöztette Dobynt és családját.

A férfi hiába kért új személyazonosságot, új adószámot, az ezzel járó magas költségekre hivatkozva ezt elutasította munkaadója. Így kénytelen volt önmaga gondoskodni a védelemről: sosem fizetett hitelkártyával és hónapról hónapra más lakásba költözött. Amikor már azt hitte, megnyugodhat, vásárolt egy házat, amit aztán az egyik éjszaka ismeretlenek felgyújtottak. Csak egy hajszálon múlt, hogy az épületben tartózkodó családtagjait sikerült kimentenie. Látva, hogy munkaadója nem segít, a sajtóhoz fordult, a nyilvánosságtól várva védelmet. Tanúvédelmi program híján most már csak ebben bízhat.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!