A magyar 1956-hoz hasonlítják az iráni helyzetet

Egy ellenséges, önkényuralmi országban zajló felkelés komoly dilemmát jelent az Egyesült Államok számára. Az amerikaiak ösztönösen rokonszenveznek a szabadságukért harcolók erőkkel, győzelmük egy demokratikusabb és Amerika iránt barátságosabb hatalmat ígér. Győzelmüket azonban Washington csak akkor garantálhatja, ha kész az esetleges közvetlen beavatkozásra.

Ha Washington túl hangosan elítéli egy zsarnok uralmát, birodalmi beavatkozással vádolhatják meg, ha viszont túl visszafogottan nyilatkozik, az megroggyanthatja erkölcsi tekintélyét. Amerikának nehéz, szinte lehetetlen volt megtalálni a helyes egyensúlyt korábban is, például az 1956-os magyar felkelés, az 1968-as prágai tavasz vagy az 1989-es Tienanmen téri és a 2007-es burmai erőszak idején.

Az újság szerint Washingtonnak újra kellene gondolnia Irán-politikáját. Érthető, hogy az Obama-kormány nem szívesen üt meg keményebb hangot Teheránnal szemben, de több módot is találhatna az ellenzék támogatására. A volt ellenzéki elnökjelölt, Mir Hoszein Muszavi, ha megnyerné az esetleges új választást, bizonyára ésszerűbb tárgyalópartnere lehetne az Egyesült Államoknak, és új távlatok nyílnának meg a Nyugat számára.

A The Washington Times arról írt, hogy az Obama-kormánynak az iráni belpolitikai válságra adott óvatos válaszáról vita keletkezett az Egyesült Államokban. Egyesek azt várják el az elnöktől, hogy erőteljesebben nyilvánítsa ki támogatását az ellenzéknek, mások szerint ez a lépés hatástalan lenne.

A The Wall Street Journal szerkesztőségi cikkében kifogásolta, hogy Obamának a választások után két napig, Mahmúd Ahmadinezsád elnök nagy győzelme láttán sem volt semmi mondanivalója, majd kedden jó ügyvéd módjára annyit közölt, mélyen aggódik a választások, a békés tüntetők elleni erőszak miatt. A befolyásos konzervatív lap szerint Obama, bár hangsúlyozni szokta, hogy a szavak igenis számítanak, nem hajlandó szavakban támogatni az iráni népet. Ráadásul alig két hete Kairóban arról beszélt, hogy az olyan kormányok mellett kötelezi el magát, amelyek népeik akaratát közvetítik.

A The Wall Street Journal szerint bár az iráni lázadás - amelyet talán még korai forradalomnak nevezni - Obama hajnal 3 órai telefonhívása lehet; igaznak bizonyulhat Hillary Clinton korábbi figyelmeztetése arról, hogy Obama tapasztalatlan egy hirtelen válság kezeléséhez. (Clinton az előválasztási kampányban Obama ellenfeleként ezt hangoztatta, stábjának egy elhíresült kampányreklámja szerint Obama nem tudna kezelni egy rendkívüli helyzetet, ha hajnali 3-kor telefonhívást kapna a Fehér Házban.)