A szociáldemokratáktól balra elhelyezkedő párt az egykori keletnémet kommunista állampárt utódaként korábban csak az egykori NDK-hoz tartozott keleti tartományokban volt erős, két évvel ezelőtt azonban egy nyugatnémet baloldali csoporttal egyesülve immár országossá vált, és népszerűsége is növekedett. Az elmúlt időszakban azonban támogatottsága jelentősen csökkent, az állampolgárok többsége ugyanis a gazdasági válság leküzdésére tett javaslatai –azokat populistának tartva – elutasította. Az európai parlamenti választásokon a parlamenti pártok közül a Baloldal a legkevesebb szavazatot kapta, és egy friss felmérés szerint a megkérdezettek 74 százaléka vélekedett úgy: javaslatai alkalmatlanok a válság megoldására.

Ennek ellenére a rendkívüli kongresszuson elfogadott, az őszi parlamenti választásokra szóló program szakértők szerint meglehetősen merész, illetve radikális követeléseket tartalmaz. Így a Baloldal pártja mindenekelőtt egy 200 milliárd eurós beruházási csomagot sürgetett, mégpedig 2 millió új munkahely létrehozásának céljával. A párt szerint mindezt elsősorban a gazdagok megadóztatásával, illetve egy vagyonadóval kell ellensúlyozni.

A program több szociális követelést tartalmaz. Így a Baloldal sürgeti a 67 évre felemelt nyugdíjkorhatár leszállítását, az ingyenes bölcsődei és óvodai ellátás bevezetését, továbbá az alkalmazottak nagyobb beleszólási jogának biztosítását a vállalatok ügyeibe. Ugyancsak állást foglalt a párt az óránkénti 10 eurós minimálbér bevezetése, valamint a tartósan munkanélkülieknek járó támogatás – az úgynevezett Hartz-IV támogatáscsomag – az eddigi 350 euróról 500 euróra történő növelése mellett.

Az ellenzéki párt kongresszusát rendkívül heves belső viták előzték meg. A párton belül többen bírálták az egyik társelnök, a szociáldemokratáknak évekkel ezelőtt hátat fordító Oskar Lafontaine túlzottan tekintélyelvűnek és radikálisnak tartott irányvonalát. A tanácskozáson végül az egységre intő felhívások kerekedtek felül, különös tekintettel arra a célkitűzésre, hogy a párt a szeptember végi országos parlamenti választásokon a 4 évvel ezelőtti 8,7 százalék helyett a voksok több mint 10 százalékát szerezze meg. Ebből is kiindulva a Baloldal választási szövetséget ajánlott a Német Szociáldemokrata Pártnak (SPD), amit az utóbbi azonnal elutasított.

Külpolitikai téren a Baloldal megerősítette, hogy elutasítja az Európai Unió intézményi reformjait tartalmazó lisszaboni szerződést, és ugyancsak egyedüli parlamenti pártként sürgeti a német katonák hazarendelését Afganisztánból.