"Zelaya megbuktatása Amerika-közi konszenzust teremtett a demokrácia mellett, ami jól mutatja, milyen nagy lépést tett előre a térség a hidegháború lezárása óta" - vélekedett Dan Erikson, az Inter-American Dialogue nevű washingtoni agytröszt munkatársa. Jóllehet az elűzött hondurasi államfő baloldalinak számít, még az Egyesült Államok elnöke is kiállt mellette. Barack Obama késlekedés nélkül elítélte az államcsínyt, és megígérte: együtt fog működni az Amerikai Államok Szervezetével (AÁSZ) annak érdekében, hogy Zelaya mielőbb elfoglalhassa hivatalát.

Az elűzött politikus melletti kiállás "kiváló alkalom Washington számára ahhoz, hogy látványosan újjáélessze aktív latin-amerikai politikáját - ezúttal a déli földrész pártján, nem pedig azzal szembemenve" - értékelte a Fehér Ház lépését Larry Birns, a Council on Hemispheric Affairs nevű független politikatudományi központ szakértője.

Vannak, akik még Obamánál is harsányabban fogalmaznak. Hugo Chávez, Venezuela keményen baloldali elnöke - és a Latin-Amerikával szemben folytatott, Bush-féle kereskedelmi és külpolitika ádáz ellensége - azzal fenyegetőzött: katonai akciót indít annak érdekében, hogy Zelaya ismét elfoglalhassa Honduras elnöki székét. Chávez kertelés nélkül "az imperialista erők demokrácia elleni támadásának" nevezte a Hondurasban kialakult válságot.

Obama nem ment ilyen messzire. Nyilatkozatában puccsnak (coup) minősítette a hondurasi hadsereg fellépését, ám nem használta a "katonai puccs" kifejezést. Ez utóbbi kitétel ugyanis maga után vonná a közép-amerikai országnak juttatott amerikai segélyek leállítását. Szintén Zelaya pártjára állt a puccs utáni helyzetben az AÁSZ, az ENSZ és a Európai Unió, sürgetve az elűzött elnök hivatalába történő visszahelyezését. Tegucigalpai megfigyelők azonban úgy vélik, hogy a nemzetközi reagálások a hondurasi helyzet félreismerésén alapulnak.

© AP

Az állítólagos államcsínyt a hondurasi nép választott képviselői határozták el, és a lépés az ország alkotmányának tiszteletben tartását szolgálta - szögezte le a Friedrich Naumann Alapítvány tegucigalpai projektvezetője egy német lapban. Christian Lüth rámutatott: Zelaya elnök eltávolításáról a hondurasi törvényhozás és a Legfelsőbb Bíróság döntött; a parlamenti szavazás 124:4 arányú volt, a támogató voksok az összes frakcióból érkeztek. (Szépséghiba, hogy a szavazás utólag szentesítette az államfő eltávolítását.)

A Manuel Zelaya körüli események nem június 28-án, leváltása napjával kezdődtek. Az elnök nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy megfosszák a hatalmától. Letartóztatási parancs volt ellene érvényben, amely több, folyamatban lévő bírósági eljárás eredőjeként született. Hogy külföldön senki nem tesz föl kritikus kérdéseket Zelaya tevékenységére vonatkozóan, és senki nem értékeli differenciáltan, semleges alapon a hondurasi fejleményeket, annak egyszerű oka van - véli Lüth. Az utóbbi hónapokban senki nem tanúsított érdeklődést a közép-amerikai állam belpolitikai helyzetének alakulása iránt. Ennek köszönhetően Zelaya most nagy tehetséggel alakítja az "áldozat" szerepét. A hondurasiak pedig szinte el sem hiszik mindazt, amit a világsajtó manapság hazájukról ír.

Az ő szempontjukból a helyzet a következő: a parlament és az igazságszolgáltatás az alkotmány szellemében járt el. A hadsereg nem avatkozott be a politikai döntéshozatalba, hanem csupán a főügyész és a Legfelsőbb Bíróság utasításait hajtotta végre. Fellépése után visszavonult a laktanyákba. Szó sincs arról, hogy tábornokok vették volna át a hatalmat - ellenkezőleg: a június végén esküt tett új kabinettagok többsége már Zelaya kormányának is tagja volt. Katonai juntának se híre, se hamva.

A parlament döntésének és a hadsereg szerepének megértéséhez a kulcsot az elnök törvénysértő húzásai jelentik. Zelaya nem volt hajlandó aláírni a folyó évi költségvetést, mert így akarta felborítani az alkotmányban rögzített választási menetrendet. A novemberben esedékes elnökválasztás előkészítésére ugyanis már az év elején el kellett volna különíteni a szükséges költségvetési fedezetet. Bírálói azt vetik Zelaya szemére, hogy így akarta megfúrni utódja megválasztásának finanszírozását, miáltal az alkotmányban rögzített hivatali idejének lejárta után is a posztján maradt volna.

Alkotmánysértő az elnök által szorgalmazott "népi konzultáció", amelyre június 28-án került volna sor. Zelaya arról akarta megkérdezni "a népet", hogy a novemberi elnökválasztással egyidejűleg népszavazáson kíván-e dönteni egy "alkotmányozó gyűlés" összehívásáról. Mivel a hondurasi alkotmány sem a népi konzultáció, sem az alkotmányozó gyűlés fogalmát nem ismeri, Zelaya célja a demokratikus intézmények kijátszása lehetett. Ennek oka pedig az, hogy a parlamentben soha nem tudott volna szert tenni az alkotmány módosításához szükséges háromnegyedes többségre. Bár most vitatja, megfigyelők előtt nyilvánvaló, hogy célja saját újraválasztása volt (az alkotmány ezt kizárja).

A hadsereg tehát az alkotmány védelmében, a törvényhozás és a bíróság felhatalmazása alapján lépett föl. Roberto Micheletti házelnök a parlament megbízásából vette át a kormányzást, ahogyan azt az alkotmány ilyen esetekben előírja. A parlament alelnöke, Mary Elizabeth Flores a külföldi média szerepét kommentálva kijelentette: "A világnak tudnia kell, hogy a CNN félreinformálta. Arra van szükség, hogy a nemzetközi közösség korrekt tájékoztatást kapjon arról, kik a hondurasi alkotmány igazi ellenségei."