Hasonló lépés politikai okokból pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. A felek több hónapos tárgyalások után a héten állapodtak meg arról, hogy idegenforgalmi irodákat nyitnak egymás területén, amelyeket utazási irodák munkatársaival töltenek fel, és olyan embereket állítanak az élükre, akik kapcsolatban állnak a küldő fél kormányával. Az említett irodák az év végéig nyílhatnak meg.

A kínai polgárháború végén, 1949-ben a Mao Ce-tung (Mao Zedong) kommunistáitól vereséget szenvedő Csang Kaj-sek (Chiang Kai-Shek) és nacionalista hívei Tajvan szigetére menekültek, amelyet azóta is többnyire a Kínai Nemzeti Párt, a Kuomingtang kormányoz. A Kínai Népköztársaság viszont azóta igényt tart a szigetre, s fogadkozott, hogy szükség esetén akár erővel is kész visszaszerezni a Tajvan feletti ellenőrzést.

Bár Tajvan és Kína emiatt egykor a háború szélén állt, Ma Jing-zsou (Ma Ying-jeou) Kuomintang-párti tajvani elnök tavalyi hivatalba lépése óta igyekszik javítani a sziget kapcsolatait Pekinggel. (A Kuomingtang Pekinghez hasonlóan úgy tartja, hogy egy Kína létezik.)

A politikai viták ellenére a gazdasági kapcsolatok virágzanak. Kína Tajvan első számú kereskedelmi partnere, a kétoldalú árucsere értéke éves szinten meghaladja a 130 milliárd dollárt. Tajvan egykor tiltotta kínai turisták beutazását, egy megállapodás alapján azonban ma már napi háromezer turista utazhat Kína szárazföldi részéből a szigetre, olyan sok, hogy gyakran a Kínai Népköztársaság segítségére szorulnak.