Óriási érdeklődés övezi az utolsó nagy nácipert

Az ukrán származású 89 éves férfi a müncheni ügyészség hivatalos vádirata szerint 1943 márciusa és  szeptembere között a sobibóri (Lengyelország) náci haláltábor  őreként legkevesebb 27 900 zsidó fogoly megölésében segédkezett.

Az ügyészség fő bizonyítéka a perben az 1393. sorszámot viselő SS-szolgálati igazolvány, valamint egy hivatalos feljegyzés arról, hogy Demjanjukot 1943 márciusában Sobibórba helyezték át.

Demjanjuk - aki az első helyen áll a jeruzsálemi Simon  Wiesenthal Központ által a legkeresettebb náci  háborús bűnösökről összeállított listán - tagadja bűnösségét. Értesülések szerint  több órával a per kezdete előtt már tolongtak az érdeklődők a bíróság épülete előtt. Az Egyesült Államokból, Izraelből, Hollandiából és több más európai országból is többen jelezték, hogy részt akarnak venni a tárgyaláson. Már előzetesen óriási botrányt váltott ki, hogy a perre több mint 200 újságíró akreditáltatta magát, közülük azonban csak kevesebb mint 70 juthatott be az alig 150 férőhelyes terembe.

Demjanjuk ügyének kronológiája

1952: Bebocsátást kér az USA-ba, arra hivatkozva, hogy évekig német börtönökben ült. 1977: Először vádolják háborús bűnökkel és mint „Rettegett Ivánt” emlegetik. 1981: Amerikai állampolgárságot kap. 1986: Kiadják Izraelnek. 1993: Az izraeli legfelsőbb bíróság nem találja bizonyítottnak bűnösségét. 2002: Elveszíti amerikai állampolgárságát, mert egy bíróság szerint koncentrációs táborokban dolgozott. 2005: Egy bírósági ítélet jóváhagyja Ukrajnába toloncolását. 2009: Münchenben hivatalosan 27 ezer gyilkosságban való részvételért állítják bíróság elé.

A bírósági tárgyalást  több évtizedes jogi huzavona előzte meg. Az Ukrajnában született Ivan Demjanjuk 1942-ben a szovjet hadsereg katonájaként esett német fogságba, ahol a vádirat szerint a nácikkal való együttműködés mellett döntött. A háború után a John nevet felvéve 1951-ben az Egyesült Államokban telepedett le, múltja miatt azonban Washington számára is egyre kényelmetlenebbé vált. Az Egyesült Államok kiadta őt Izraelnek, ahol előbb halálra ítélték, végül azonban bizonyítékok hiánya miatt felmentették. Ezután visszatérhetett az Egyesült Államokba. Később viszont újabb vizsgálat derített fényt arra, hogy Demjanjuk valóban az SS-nek alárendelt egyik ukrán egység tagja volt, s őrként teljesített szolgálatot a sobibóri megsemmisítő táborban.

A müncheni ügyészség ez év márciusában adott ki elfogatóparancsot Demjanjuk ellen, és az Egyesült Államok hosszú bírósági huzavona után májusban toloncolta ki őt. Később a német alkotmánybíróságnál panaszt emelt a kitoloncolás ellen, azt állítva, hogy az amerikai hatóságok megsértették alapvető jogait, ezt azonban a karlsruhei bírói testület elutasította.

Az államügyészség  több magánszemély számára is lehetővé tette, hogy külön is vádat emeljenek Demjanjuk ellen. A szóban forgó személyek Hollandiában, az Egyesült Államokban, illetve Németországban élnek, többségüket ügyvédeik képviselik. A magánvádlók esetében túlélőkről, illetve olyan személyekről van szó, akik annak idején rokonaikat vesztették el a náci haláltáborban.

Az ügyészség júliusban úgy foglalt állást: John Demjanjuk egészségi állapota lehetővé teszi, hogy bíróság elé állítsák, de naponta kétszer 90 percre korlátozzák a 89 éves férfi ügyében lefolytatandó tárgyalás idejét, hogy Demjanjuk szellemi képességei teljes birtokában figyelemmel kísérhesse a per menetét.

Demjanjuk tagadja bűnösségét. Azt állítja, hogy a szovjet hadsereg katonájaként 1942-ben német fogságba esett, 1944-ig német börtöntáborokban volt, és semmi köze sincs a holokauszthoz. Ügyvédei kétségbe vonják az ellene felhozott bizonyítékok hitelességét.

A Demjanjuk ügyében hétfőn kezdődött bírósági tárgyalás minden valószínűség szerint a legutolsó olyan per lesz, amely ilyen "nagy horderejű", feltételezett náci háborús bűncselekményt vizsgál. Szakértők hosszú perre számítanak.