Az izraeli kormányfő tiltása nem vonatkozik a már engedélyezett és építés alatt álló háromezer lakásra, valamint a közösségi épületekre, iskolákra, hivatalokra. A palesztinokat leginkább az bántja, hogy a korlátozás nem érinti a kelet-jeruzsálemi zsidó negyedek bővítését.
Izrael az 1967-es háborúban foglalta el az úgynevezett nyugati partot, azaz Ciszjordániát, benne Jeruzsálem keleti, arab felét, valamint a Gázai övezetet – a palesztinok ezeken a területeken szeretnének önálló államot. Azóta bal- és jobboldali izraeli kormányok is támogatták zsidó pionírok letelepedését, akik politikai–vallási okokból, no meg az alacsonyabb ingatlanárak és az állami támogatások miatt özönleni kezdtek Kelet-Jeruzsálembe és Ciszjordániába. Több kolónia nagyvárossá nőtte ki magát, a nyugati part zsidó lakossága elérte a félmilliót (ebből 200 ezer Kelet-Jeruzsálemben él), a palesztinok száma 2,7 millió.
A zsidó települések, a hozzájuk tartozó területek, az azokat összekötő fejlett úthálózat Ciszjordánia 40–60 százalékát foglalja el – elnyelve palesztin mezőgazdasági földeket, és kantonokra osztva az arab lakóövezeteket. A több mint 600 katonai ellenőrző pont jelentősen gátolja a palesztinok mozgását. A piros tetős, mészkő borítású sorházakat biztonsági okokból többnyire dombokra húzták fel, a telepfürtök pedig sokszor körbezárják az arab városokat.
A palesztinok szerint kolonizációról, területfoglalásról van szó, ami kész tények elé állítja őket, megakadályozva életképes állam létrehozását. Izrael viszont azt hangoztatja, hogy a telepek sorsa a béketárgyalások témája, ezért sürgeti Abbászt, hagyjon fel az építkezések teljes befagyasztásának követelésével. A nemzetközi közösség jogszerűtlennek tekinti a kolóniákat, az izraeli jog viszont csak azokat a – főként lakókocsikkal és konténerlakásokkal elfoglalt – posztokat, amelyekre nincs építési engedély. Izrael ezeket a rendszerint vallási fanatikusok által létrehozott előőrsöket csak erőszakkal tudja felszámolni, ezért a kormány számára egyre aggasztóbb, hogy mind több katona utasítja el az ilyen parancsokat. Nemrég például jó néhányan az eskütételkor transzparensen követelték, hogy ne vessék be őket zsidó telepesek ellen. Izrael lakossága traumaként élte meg, amikor 2005-ben egyoldalúan felszámolták a Gázai övezetben lévő kolóniákat, és hétezer zsidó telepest – sokat erőszakkal – kitelepítettek.
