Elvérezhetnek a törökországi kurd reformok a világi ellenzék és az iszlamista kormány harcában, amelyet az ország legnagyobb médiabirodalma körüli botrány csak tovább élez.
Tette a dolgát az ankarai alkotmánybíróság, betiltotta a kurd kisebbség egyetlen parlamenti erejét, a Demokratikus Társadalom Pártot (DTP), mert kapcsolatokat tart fenn a terroristának bélyegzett és törvényen kívül helyezett Kurd Munkapárttal (PKK). Bár a bírói testület az 1982-es katonai puccs után született alkotmány értelmében eddig közel húsz pártot – köztük kurd és iszlamista politikai erőket – meszelt el, a DTP múlt heti bezárása túlmutat a jogi lépésen.
Megszűnik a lakosság ötödét számláló kurdok parlamenti jelenléte, mivel a DTP képviselői közölték, tiltakozásul lemondanak mandátumukról. A párt új néven való továbbélését pedig nehezíti, hogy 37 vezető tagját öt évre eltiltották a politizálástól. A DTP legalább száz önkormányzatot irányít az ország délkeleti részén, így nem csoda, hogy a döntés után a kurdok lakta területeken több településen is tüntetők csaptak össze a vízágyúkkal és könnygázgránátokkal felszerelt rohamrendőrökkel.
Az alkotmánybírósági verdikt alááshatja a Tayyip Erdogan kormányfő által nemrég javasolt kurd reformokat. Az ankarai parlament novemberben történelminek nevezhető vitát kezdett kurd nyitás jelszóval. Szó van kurd magántévék engedélyezéséről – jelenleg csak az állami csatornákon futnak nemzetiségi műsorok –, kurd egyetemi tanszékek indításáról és a régi kurd településnevek használatáról. Néhány éve mindez elképzelhetetlen volt, nemcsak a kurd nyelv használatát tiltották, de a kisebbség létezését is tagadták. Félő, hogy az EU által hevesen bírált bírói végzés sok kurd fiatalt a PKK karjaiba taszít, és nem sikerül lezárni a radikális mozgalom által negyedszázada indított, több mint 40 ezer életet követelő szeparatista harcot.
A kurd ügy az iszlamista gyökerű Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) kormánya és a világi ellenzék közötti ádáz küzdelem martalékává válhat. Erdogan az EU-csatlakozás érdekében rendezné a kisebbség kulturális és nyelvi jogait, és talán már a 2011-es parlamenti választásokra tekint. Az országot az AKP 2002-es első győzelme előtt évtizedeken át irányító szekuláris konzervatív elit fixa ideája továbbra is az, hogy a kurd autonóm törekvések veszélyeztetik a Kemal Atatürk által 1923-ban alapított török világi köztársaságot.
Miután a magát a világi állam őrangyalának tartó, eddig négyszer is kormányt buktató hadsereg mozgástere sokat csökkent a civil kontroll miatt, újabb közvetlen katonai beavatkozás nem valószínű. Viszont az alkotmánybíróság a tisztikarban, az igazságszolgáltatásban, a médiában és a köztisztviselők körében komoly befolyással bíró világiak utolsó bástyájává vált. Így még nehezebbnek tűnik a sokak, köztük az EU által is követelt alkotmánymódosítás, hogy ne lehessen pártokat jogi úton politikai célból taccsra tenni.
A kormány és az ellenzék konfliktusának másik terepe a sajtó. Az ország legnagyobb médiabirodalma, a napilapok, magazinok és tévék révén a sajtó felét uraló Dogan Yayin cégre az idén összesen 3,2 milliárd dollárnak megfelelő bírságot és adóhátralékot szabott ki a kormány. A summa nagyobb az anyavállalat, a Dogan Holding piaci értékénél, a pénzügyminisztérium által követelt fedezetet a tíz leggazdagabb török üzletember közé tartozó vállalattulajdonos, Aydin Dogan részvényekkel és magáningatlanokkal biztosította. A kormány és a cég közti egyeztető tárgyalások novemberben zátonyra futottak, az ügy a bíróságon folytatódik.
A világi elit szócsöveként a Dogan-orgánumok a kormánypártot az ország iszlamizálásával vádolják, és előszeretettel tárják fel feltételezett korrupciós ügyeit. A 73 éves Dogan politikai vendettát emleget, Erdogan a vádat visszautasítva Al Caponéhoz, a néhai amerikai maffiavezérhez hasonlította a médiamogult. A csata kimenetele bizonytalan. Az EU az aggodalmát hangoztatta a sajtó elhallgattatása miatt, a Dogan Holding azonban nem kapta meg külföldi barátaitól a remélt támogatást. Az Axel Springer letett arról, hogy felvásárolja Dogan médiacsoportjának 29 százalékát (a német kiadó jelenleg a Dogan TV 25 százalékos tulajdonosa), az osztrák OMV pedig szintén befagyasztotta a tárgyalásokat a Dogan Holding tulajdonában lévő Petrol Ofisiben, Törökország legnagyobb üzemanyag-kiskereskedő cégében lévő 34 százalékos részesedésének növeléséről.
A vita politikai jellegére utal, hogy az adóhatóság különösen nagy szigorral már két éve vizsgálgatta a Dogan könyveit. Ráadásul 2007-ben a kormányfő veje által irányított cég – állami bankoktól kapott 1,1 milliárd dolláros kölcsönnel – részesedést szerzett a Dogan Yayin legnagyobb médiariválisában, a Sabah-csoportban. Az AKP sajtóbirodalmának kiépítése amúgy beleillik a török hagyományokba, amelyek alapján médiacézárok politikusokkal, tábornokokkal bratyiznak, politikai befolyást és gazdasági előnyöket keresve. A Dogan Yayin – a legnagyobb példányszámú napilap, a Hürriyet révén – a világi, régi isztambuli elitet képviseli, a Sabah az AKP-t is hatalomra juttató, konzervatív-vallásos anatóliai vállalkozókat.
A vitában semleges török sajtó talán ezért nem hullat könnyeket a magát a sajtószabadság élharcosaként és mártírjaként beállító Doganért. A mogul az 1980-as években királycsináló volt, sajtótermékeit sokak szerint arra használta, hogy ipari konglomerátumát felépítse. Mindazonáltal nincs minden rendben a szabad véleménynyilvánítással. A YouTube fájlcserélő oldalt és a MySpace közösségi portált számos hasonló internetes honlappal együtt betiltották. Tucatnyi újságíró ellen folyik eljárás az állam megsértésének vádjával, Hulya Avsar filmsztár pedig négy és fél év börtönt kaphat, mert egy lapban számon kérte a kormányon a kurd reformokat.
KERESZTES IMRE
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
