E lkezdődött is, meg nem is a spanyol EU-elnökség január elsején. Spanyolországban az újév hagyományosan a háromkirályok ünnepségsorozata után indul, január 5-én rendezik a zenés, jelmezes felvonulást, majd másnap kerül sor a karácsonyi ajándékozásra, az esztendő első hetében így gyakorlatilag elképzelhetetlen a komolyabb munkavégzés. A madridi mellett a leglátványosabbak a lovasokon, farsangi szekereken és beöltözött bibliai szereplőkön kívül sokszor elefántokat és tevéket is felvonultató andalúziai utcai ünnepségek. Granada fényárban úszó főutcáin például a hagyományoknak megfelelően a felvonulók az idén is több mint 12 ezer kiló édességet szórtak szét a gyerekeknek. Az elhúzódó karácsonyi ünnepek közepette így aztán a spanyolok csak a napokban kezdenek azzal foglalkozni, hogy az első félévben Madrid látja el az EU soros elnöki tisztét.
Pedig José Luis Rodríguez Zapatero spanyol miniszterelnök már tavaly decemberben jelezte, hogy kormánya milyen nehéz feladatra készül. „Mindenben támogatjuk őket” – mondta Zapatero, arra a két új politikusra és szerepre utalva, ami a lisszaboni szerződés tavalyi ratifikálásával jött létre az EU-ban, jelezve, hogy az elnökséget Svédországtól átvevő Spanyolország kész megtenni az uniós intézményrendszer átalakulásával járó kezdeti lépéseket.
Az Európai Tanács (ET) üléseit eddig a rendező ország kormány- vagy államfője vezette. Mostantól azonban két és fél éven át a belga Herman Van Rompuy az ET elnöke, így egyelőre kérdéses, miként alakul a szereposztás a mindenkori ET-elnök és a soros elnöklő ország vezetője között.
„Zapatero nem lesz főszereplő a média szempontjából a csúcstalálkozókon, a mindennapi ügyvitelben ugyanakkor Spanyolország és kormányfője lesz az irányadó” – mondta a HVG-nek Javier Roldán, a Granadai Egyetem nemzetközi jogi tanszékének professzora. Az újfajta szereposztást az is színezi, hogy az EU – mostantól a brit Catherine Ashtonra osztott – „külügyminiszteri” posztját eddig spanyol politikus, Javier Solana töltötte be, aki formálisan nem a spanyol érdekeket képviselte ugyan, de „az ország nemzetközi megítélése szempontjából fontos szerepet vállalt” – tette hozzá Roldán. Átalakulóban van az Európai Bizottság is. Az újabb öt évre megválasztott José Manuel Barroso által vezetett testület teljes névsora a tárcákkal együtt január végére alakul ki, miután lezajlanak a bizottsági meghallgatások. A foglalkoztatási és szociális tárcára jelölt magyar Andor László például jövő héten fogadja a kérdéseket (a róla készült Portrénkat lásd a 98. oldalon).
Próba lesz a spanyol elnökségnek az is, hogy mostantól a tagországok trióban látják el az elnökséget. Júliusban Zapaterót a belga, majd őt 2011 januárjában a magyar kormányfő váltja. A spanyol elnökség teljes költségvetése az előirányzott 50 millió eurónak várhatóan a duplája lesz, ami majdnem megegyezik a svéd elnökség 94 milliós büdzséjével.
Az ibériai országnak van már gyakorlata az elnöki teendők ellátásában. Három évvel a csatlakozása után, 1989 első felében vezette először az akkor még Európai Közösségnek nevezett uniót, de fontosabb események és eredmények a két későbbi elnökségéhez fűződnek: 1995-ben kezdődött az Euromediterrán együttműködés mérföldkövének tartott barcelonai folyamat, 2002-ben pedig a szeptember 11-ei terrortámadások után megváltozott nemzetközi rend volt a legfőbb téma.
A negyedik spanyol elnökségre a lisszaboni szerződés gyakorlati alkalmazása mellett a gazdasági világválságra való reagálás, a fiaskónak ítélt koppenhágai klímacsúcs utáni hangulat és az uniót idénre a világ legversenyképesebb gazdasági régiójaként elképzelő lisszaboni stratégia felülvizsgálata vár. A családon belüli erőszak felszámolását a spanyol kormány különösen fontosnak tartja, ezért meg kívánja jeleníteni a problémát az EU-ban egy monitoring központ révén, még akkor is, ha „ez nehéz lesz az államok különböző jogi normái miatt” – mondja a Granadai Egyetem oktatója.
A külügyi kapcsolatokról Aránzazu Banón Dávalos, a madridi külügyminisztérium egyik kommunikációs vezetője úgy tájékoztatta a HVG-t, hogy ösztönözni fogják a stratégiai kapcsolatokat Latin-Amerikával. „Balkán-konferenciát is rendezünk, hogy hozzájárulhassunk a térség stabilitásához, és hasonló reményeink vannak a mediterrán unióval kapcsolatban is” – tette hozzá Dávalos. A hat hónapos időszak végére a volt spanyol szocialista kormányfő, a két EU-elnökséget is végigvitt Felipe González által vezetett kutatóintézet pedig programtervet készít a 2020–2030-as időszakra.
Az ellenzéki Néppárt (PP) támogatja ugyan a kormány EU-elnökségi programját, de kiemeltebb uniós témaként kezelné a bevándorlást, a mezőgazdasági támogatások fenntartását és a gazdaság talpra állítását. Egy pillanatra sem szünetelteti ugyanakkor az egyre mélyülő spanyolországi gazdasági válságért felelősnek tartott szocialisták (PSOE) elleni belpolitikai harcát. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a PP öt százalékponttal vezet a PSOE előtt. A két párt elmérgesedett viszonyát jelzi, hogy Zapatero – akit hétfőn a spanyol uniós elnökség hivatalos internetes oldalán Mr. Beanként ábrázoltak a honlapra betört hackerek – tizennégy hónapja nem hajlandó fogadni a PP-elnök Mariano Rajoyt.
A válság Spanyolországot érintette talán leginkább az euróövezetben, a lakosság kedélyét főként a 20 százalékhoz közelítő munkanélküliség – ezen belül is a diplomás fiatalok kilátástalan álláshelyzete – borzolja. A szakértőket – köztük a brüsszelieket – viszont inkább a spanyol államháztartás duzzadó hiánya aggasztja, a deficit immár a 2008-as ötszörösére emelkedett, meghaladva a GDP 7 százalékát, és azzal fenyegetve, hogy idén akár a 10 százalékot is megközelítheti. Ez pedig – Görögországgal együtt – szégyenpadra ültetheti az éppen soros uniós elnököt.
Kérdés, a második kormányfői ciklusának a felénél járó Zapatero tud-e hazai politikai tőkét kovácsolni az esetleg sikeres uniós elnökségből. A gazdasági mellett a külpolitikai siker is ráférne ugyanis kormányára, mivel a külügyi tárca az utóbbi időben több bakit is elkövetett. Tavaly októberben kalózok ejtettek túszul egy tizenhat fős spanyol halászhajót, és a hathetes, politikai kapkodással teli túszdráma úgy ért véget, hogy Madrid kifizette a 3,3 millió dolláros váltságdíjat. Nagy vihart kavart az is, hogy a Spanyolországhoz tartozó kanári-szigeteki Lanzarote repterén egy hónapos éhségsztrájkba kezdett egy Nyugat-Szahara függetlenségéért küzdő politikai aktivista, mert a marokkói hatóságok nem engedték beutazni vitatott hovatartozású hazájába. A spanyol kormány határozatlan volt az ügyben, miközben számos politikai és közéleti szereplő – köztük Pedro Almodóvar filmrendező és Javier Bardem színész – látványosan kiállt az egykori Spanyol Szahara ügye mellett.
Bármilyen eredményes lesz is a madridi kormányfő az EU élén, a spanyol elnökség végén kezdődő dél-afrikai futball-világbajnokság mérkőzései minden bizonnyal nagyobb lakossági érdeklődést váltanak majd ki, mint az uniós intézkedések. Vélhetően Zapatero népszerűségén is többet javíthat az egyik legnagyobb esélyesként emlegetett Spanyolország esetleges futballsikere.
GÁL KRISZTIÁN / GRANADA
