Újabb tévedését ismerte el az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) egy napokban megjelent jegyzékében; a kutatók ezúttal Hollandia területének tengerszint alatt fekvő hányadáról idéztek túlzó adatot.
Az ominózus mondat az IPCC mérföldkőnek számító 2007-es jelentésében szerepel, és azt állítja, hogy Hollandia területének 55 százaléka a tengerszint alatt fekszik. A valóságban ezzel szemben az ország mindössze 26 százaléka mélyföld, további 29 százaléka pedig folyami árvízveszélynek van kitéve. A téves adat eredeti forrása a Holland Környezetfelmérési Ügynökség, mely február 5-én jelentette be a hibát. Az IPCC arra hivatkozik, hogy a túlzó számot széles körben idézték: a holland közlekedési minisztérium "mintegy 60 százalékról", az Európai Bizottság egy tanulmánya az ország területének "mintegy feléről" beszél.
Az ENSZ klímakutató testülete azt is hangsúlyozza, hogy a tévesnek bizonyult adat csak háttérinformáció volt a 2007-es jelentésben, így nem érinti annak végkövetkeztetését, miszerint a globális felmelegedés létező jelenség, és jelentős részben az emberi tevékenységre, elsősorban a fosszilis energiaforrások felhasználására vezethető vissza. A klímaszkeptikusok ezzel szemben úgy vélik: a napvilágra került újabb hiba csak tovább erősíti a gyanút, hogy a testület munkája felületes, és túl nagy mértékben támaszkodik "szürke irodalomra", azaz a vezető tudományos folyóiratokon kívüli forrásokra.
A klímatudomány eredményeit időről-időre összegző IPCC iránti bizalom először az angliai e-mailbotrány kapcsán ingott meg: 2009. november végén kiszivárgott a Kelet-angliai Egyetem Klímakutató Központjában dolgozó egyes tudósok több ezer e-mailből álló levelezése, melynek egyes szakaszai klímaszkeptikusok szerint arra utalnak, hogy a kutatók manipulálták, illetve elrejtették az adatok egy részét. A 2007-ben Nobel békedíjjal kitüntetett IPCC hitelét tovább rontotta, amikor januárban kiderült: hibásan állították, hogy a himalájai gleccserek 2035-re teljesen elolvadhatnak, a helyzet a valóságban nem ennyire drámai.
A kialakult bizalmi válság hatására múlt héten több vezető klímakutató is javaslatot tett a testület reformjára. A Nature című brit tudományos folyóirat legújabb számában megjelent cikkben a jelenlegi formában való megtartástól a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) mintájára történő átalakításon át egy Wikipedia-szerű IPCC létrehozásáig sokféle elképzelés felbukkan.
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
