Fontosnak tartja a visegrádi országok együttműködését az EU-n belüli érdekérvényesítéshez Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter, aki azt is elmondta a HVG-nek, hogy múzeumot nyitna Brüsszelben a totalitárius rendszerekről.
HVG: Milyen befolyással jár, hogy az EU új tagjai közül Lengyelország a legnagyobb? Hídszerep Kelet és Nyugat között, vagy a Nyugat keleti bástyája?
R. S.: Nem hiszek az efféle metaforákban. Manapság nincs szükség hidakra, mert az országok vezetői közvetlenül beszélnek egymással. Sokkal fontosabb, hogyan segítjük elő régiónk vagy országunk érdekeinek érvényesülését az EU-ban. E területen vannak sikereik a visegrádi országoknak, például abban, hogy meggyőzték az EU-t az ambiciózus klímamegállapodás korrekt és ésszerű finanszírozásáról. Számos témában közösek a magyar és lengyel érdekek is. Ilyen az energiabiztonság, a közös agrárpolitika, a kohéziós alapok elosztása, a viszony az EU keleti szomszédjaival, illetve Oroszországgal. De magyar–lengyel együttműködéssel meg lehetne tanítani az európaiaknak is a mi kontinensrészünk történelmét, és ha a csontjaikban éreznék a fájdalmainkat, akkor megértenék aggodalmainkat, például a biztonsági ügyeket illetően.
HVG: Milyen formát ölthetne a tanítás?
R. S.: El tudnék képzelni Brüsszelben egy központot a totalitárius rendszerekről – olyasfélét, mint a budapesti Terror Háza –, ahol az európai parlamenti képviselők és döntéshozók megtanulhatnák az egész kontinens történelmét. Ők szerencsések voltak, mert amerikai tankok szabadították fel őket, és a szabadságot adottnak vehették, míg bennünket a Nyugathoz való tartozásért folytatott küzdelem során börtön és annál is rosszabb dolgok fenyegettek.
HVG: Ez a szemléletbeli különbség állhat az Oroszországból Németországba vezető, Lengyelországot kikerülő Északi Áramlat földgázvezeték építése mögött is?
R. S.: Lengyelország területén már most is keresztülvezet a Jamal vezeték, amely mellett az Északi Áramlat költségeinek töredékéért lehetett volna újat építeni. Nem értjük, miért választották a drágább megoldást. Érzékenyek vagyunk az energiabiztonságra, mert monopóliumok alatt éltünk, és nem akarunk újabbat.
HVG: Fájt Varsónak, hogy az EU-csatlakozás után Nyugat-Európában a lengyel vízvezeték-szerelővel riogatták a munkahelyük elvesztésétől félőket?
R. S.: A posztereken szereplő vízvezeték-szerelő – az őt alakító modell egyébként az iskolatársam volt – képletesen szólva egész Európának hasznot hajtott a munkaerő szabad áramlása révén. A máshol szerencsét próbáló lengyelek most olyan kulturális és pénztőkét hoznak haza, ami megváltoztatja országunkat.
HVG: Mit szól ahhoz, hogy az új amerikai adminisztráció felmondta a rakétapajzs létesítéséről szóló megállapodást, amelyet ön írt alá Condoleezza Rice korábbi külügyminiszterrel?
R. S.: Nincs szó felmondásról. Módosítjuk a szerződést, hogy a megoldás illeszkedjen az új, tervezett rendszerhez. Számítottunk rá, hogy az új amerikai kormány más ötletekkel áll elő, ezért vártunk a ratifikálással.
HVG: Washingtonban az orosz kapcsolatok egészét is újra akarják indítani.
R. S.: Mi is a lehető legjobb viszonyra törekszünk Oroszországgal, de ehhez Moszkvának kiszámítható és baráti módon kell viselkednie.
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
