Az elemzés bevezetőjében a szerző, Karl-Peter Schwarz utalt arra, hogy a szomszédos államok eltérően reagáltak a magyar elképzelésre. Amikor a kijelölt külügyminiszter, Martonyi János Pozsonyba látogatott, magasra csaptak az indulatok. Néhány nappal később horvát kollégája, Gordan Jandrokovic viszont higgadtan reagált minderre. Az európai uniós csatlakozáshoz Magyarország támogatására számító Horvátországban 16 ezer magyar él, az EU-hoz Budapesttel együtt hat évvel ezelőtt csatlakozott Szlovákiában ezzel szemben 520 ezer - tette hozzá a lap.

Nyugodt volt a fogadtatás a szerbiai Vajdaságban is, ahol 300 ezer magyar él - írta az újság, utalva arra, hogy a kettős állampolgárság Szerbiában elfogadott, az ott élő horvátok rendelkeznek azzal, csak úgy, mint a Horvátországban élő szerbek. A magyar törvénytervezet nem okozott felindulást Romániában sem, ahol 1,4 millió magyar és székely él -  fejtette ki a cikkíró, emlékeztetve: "a két állam, egy nemzet, közös jövő" jelszó alapján Bukarest maga is nagyvonalúan állampolgárságot ad a Moldovában élő románoknak. Ukrajna - ahol 150 ezer magyar él - nem reagált, az ország ugyanis a második állampolgárságot alapvetően nem engedélyezi, Ausztria, illetve Szlovénia pedig - a maga 40 ezer, illetve 6 ezer magyarjával - inkább a Szlovákia és Magyarország közötti konfliktus, mint Magyarországhoz fűződő saját kapcsolatai miatt aggódik.

A tutzingi tanácskozás azt vizsgálta, miért éppen Pozsony és Budapest között kerül sor mindig összetűzésre. Az újság több felszólalást idézett. Ján Gábor, a szlovák külügyminisztérium főosztályvezetője azt fejtegette, hogy miközben a szlovák kisebbségvédelem a mindennapos gyakorlatban is "felülmúlja" az európai szabványt, Magyarországon "szép törvények" léteznek ugyan, de azokat nem tartják be. A kisebbségek továbbra sem rendelkeznek parlamenti képviselettel, és asszimilációjukat gyorsítják - hangoztatta a szlovák felszólaló, aki szerint a magyarok "megszállottan" vallják azt, hogy őket "történelmi igazságtalanság" érte, és ebből fakad állandó "gáncsoskodásuk". Gábor szerint a két ország között tartós politikai párbeszédre van szükség - amivel a magyarok az állampolgársági törvény esetében nem éltek -, továbbá a szuverenitás kölcsönös tiszteletére, valamint több bizalomra.

Egy másik szlovák felszólaló, a szlovákiai Somorja kisebbségkutató intézetének képviselője, Petőcz Kálmán azt hangoztatta, hogy a magyar kisebbség "a két állam túsza". Petőcz szerint nincs megfelelő mechanizmus a konfliktusok megelőzésére, illetve megoldására. A többség fenntartja magának azt a jogot, hogy ő döntsön a kisebbség identitásáról. A szlovák-magyar alapszerződés által előirányzott "interkulturális párbeszéd" valójában soha nem kezdődött meg - állította. Az újság ezt követően Szarka Lászlót, a  komáromi Selye János Egyetem történészét idézte, aki szerint a nemzeti érdekeket mindkét fél "túl szűken" értelmezi. Mindez pedig akadályozza annak a bizalmi tőkének a kialakulását, amely nélkülözhetetlen lenne a párbeszédhez.

A lap emlékeztetett arra, hogy a románoktól és a szerbektől eltérően a szlovákok 1918-ig nem rendelkeztek saját állammal, amellyel azonosulhattak volna, és évszázadokon keresztül Magyarország uralma alatt éltek. Az újság szerint ezzel összefüggésben "találóan" fogalmazott a chemnitzi Wolfgang Aschauer, kijelentve: Magyarország azt vallja, hogy az állam ott van, ahol a nemzet van, míg Szlovákia szerint a nemzet ott van, ahol az állam van. Következésképpen Szlovákia arra törekszik, hogy az államot nemzettel "töltse meg", mégpedig nyílt vagy látens szlovákosító intézkedésekkel, mint például a nyelvtörvény. Magyarország ugyanakkor államiságát olyan intézkedésekkel igyekszik területi határain kívülre kiterjeszteni, mint az állampolgársági törvény. Mindkét országban a pártok abban versenyeznek egymással, hogy melyikük  rendelkezik jobb ajánlattal a nemzeti érdekek érvényesítésére. Mivel ezek az álláspontok nem jelenthetnek tárgyalási alapot, újakra lenne szükség. Erre utaló jelek azonban csak a médiában, illetve a civiltársadalomban vannak - fejtette ki a chemnitzi felszólaló, aki szerint pozitív az, hogy mindkét fél tekintettel van az európai uniós szabályozásra, ami határokat szab a konfliktus kiszélesedésének.