Betelepülési stop: nem kapkodnak Navracsics törvénye után az önkormányzatok
Egyelőre nincs jele annak, hogy önkormányzatok sora készülne mielőbb bevetni az új „fegyvert”, amellyel fékezhetik a lakosságszámuk növekedését.
Heinz és Fischer között dől el, ki lesz a következő hat évben Ausztria államfője – legalábbis így tartották sokáig Bécsben, mivel a hivatalban lévő Heinz Fischernek nem akadt kihívója az április 25-ei elnökválasztásra. Tavaly a Néppárt királycsinálójaként számon tartott alsó-ausztriai miniszterelnök, Erwin Pröll még fontolgatta ugyan, hogy elindul az ország első emberének hofburgi munkahelyéért, de a közvélemény-kutatások és a párt nagyjai is jelezték, nincs esélye a győzelemre. Hiába állt ki az alkancellár-pártelnök-pénzügyminiszter nagybátyjaként is ismert Pröllért Ausztria legbefolyásosabb médiaszemélyisége, a 89 éves Hans Dichand, a Neue Kronen Zeitung kiadója-szerkesztője, a politikus népszerűsége nem javult. Így aztán Pröll szeptemberben le is mondott a versengésről.
A szociáldemokratákkal (SPÖ) nagykoalícióban kormányzó kereszténydemokrata néppártiak (ÖVP) közül – derült ki a felmérésekből – sokan elégedettek az SPÖ elnökségét és a parlament irányítását 2004-ben odahagyó, joviális Fischer hatesztendős elnöki tevékenységével, feleslegesnek gondolták ellenjelöltet állítani vele szemben. Dichandot sejtik a március 2-ai döntés mögött, amikor a harmadik erőnek nevezett Szabadságpárt (FPÖ) vezetői bejelentették, saját jelöltet indítanak az 52 esztendős Barbara Rosenkranz személyében. Dichand azóta pártolta a szélsőjobboldalinak mondott, egykoron néhány szemeszteren át filozófiát tanult Rosenkranzot, hogy a bécsi parlamentben egyedüliként leszavazta az uniós lisszaboni szerződést. Az FPÖ élén álló Heinz-Christian Strache a haza anyjának nevezte az alsó-ausztriai Szabadságpártot vezető Rosenkranzot, megkockáztatva, hogy a „vörös” Heinzzel szemben a tízgyermekes asszonyra a választásra jogosultak egyharmada fog szavazni.
Rosenkranz 1989-ben lépett be az FPÖ-be, mindvégig a párt jobbszélén foglalt helyet. Férje rendre betiltott szélsőjobboldali szervezetek aktivistája, szervezője, a Fakten című, uszítónak mondott újság kiadója. Rosenkranz a jelölését követő napon azt szorgalmazta, hogy töröljék el a holokauszttagadás tiltását szabályozó törvényt, arra a kérdésre pedig, hogy vitatja-e a gázkamrák egykori létezését, azt válaszolta, erről annyit tud, amennyit egy bécsi iskolában 1964–1976 között meg lehetett tanulni. Az ősi német keresztneveket viselő tíz gyermek anyja néhány szokatlan megjegyzésével korábban is felhívta magára a figyelmet, kikelt például az óvodák ellen, szembeállítva a családi fészek melegét a „rossz kelet-európai nevelési módszerrel”.
Rosenkranz jelölése akkora felzúdulást keltett, hogy a Kronen-főnök – úgy hírlik, a szerkesztőség nyomására – nyílt levélben szólította fel, eskü alatt határolódjék el a botrányos eszméktől. Az FPÖ jelöltje erre másnap közjegyző előtt – a résztvevők szerint színtelen hangon – felolvasott egy rövid nyilatkozatot, amelyben elhatárolódott a nemzetiszocialista eszméktől. Gesztusa megosztotta a nemzetet, a szélsőségességre hajló jobboldali pártok a véleményszabadság nevében tiltakoztak Rosenkranz meghurcolása ellen, a másik oldal viszont nem hisz az eskünek. Mindkét szekértáborban akadnak, akik a külföld megvetésétől, a „fasiszta Ausztria” előítélet feléledésétől félnek, és attól tartanak, csaknem negyedszázad után újabb Waldheim-ügy robban ki.
Rosenkranz népszerűségi indexe a kezdeti 21-ről mostanra 16 százalékra zuhant, Fischer viszont úgy áll 84 százalékon, hogy a kisujját sem kellett mozdítania érte. Ennek ellenére a 72 esztendős államfő rövid, néhány hetes intenzív kampányt tervez. Elnöksége folytatásához – közölte a napokban – pártokon felülemelkedő érvei vannak, amilyen a piros-fehér-piros nemzeti zászló, az európai alapértékek, az európai együttműködés és az egyértelmű történelemkép.
FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS
