Vége a hadsereg korlátlan uralmának Törökországban, de kérdés, hogy az iszlamista erők a tekintélyelvűséget vagy a demokráciát erősítik. Átalakulóban van Ankara külpolitikája is.
Titkos katonai dossziék, puccsforgatókönyvek, merénylettervek, megbízhatatlannak tartott újságírók listái borzolják a közvéleményt Törökországban január óta, amikor a Taraf független napilap állítólagos dokumentumokat közölt a hadsereg hatalomátvételét előkészítő 2003-as találkáról. A pár éve még elképzelhetetlen felhajtás mintha szappanoperává vált volna, egyenes tévéadásban közvetítve a tábornokok előállítását, bíróság elé citálását. Az utóbbi hetekben több mint hatvan tisztet hallgattak ki, köztük a légierő és a haditengerészet volt parancsnokait, sokuk ellen vádat is emelve.
A nacionalista törökök számára legendás völgy, az Ergenekon után elnevezett titkos társaság az ügyészek szerint évtizedek óta büntetlenül végzett ellenségeivel, és az iszlamista gyökerű Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) 2002-es hatalomra jutása után puccsra készült. A Nagykalapács fedőnevű akcióterv szerint fegyvereket akartak elrejteni mecsetekben, robbantásokat végrehajtani városokban, sőt görög légtérben még török repülőgépet is eltérítettek volna, hogy szükségállapot bevezetésével magukhoz ragadhassák a hatalmat.
A botrányok presztízsveszteséget okoztak a hadseregnek, a részleges beismerés pedig jelezte, hogy alapvetően megváltozott a hatalmi egyensúly. A hadsereg korábban a köztársaság legtiszteltebb intézménye volt, a lakosság elfogadta nagypolitikai közbelépését, ha hozzá nem értőnek, korruptnak tartott politikusokat váltott le. Mára a katonák elvesztették érinthetetlenségüket, Ilker Basbug tábornok, a hadsereg főparancsnoka pedig közölte, nem lesz több puccs. Bár egyesek szerint csak a tábornokok taktikai visszavonulásáról van szó, az erőviszonyok nem kedveznek nekik.
A városi szekuláris elittel szemben megerősödött a vidéki konzervatív-vallásos középosztály, amely az AKP piac- és vállalkozóbarát gazdaságpolitikájának köszönheti felemelkedését az anatóliai szegénységből. Recep Tayyip Erdogan kormánya megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val, amely óva intette a hadsereget a politikai szereptől. Az AKP kormányzása alatt a GDP megduplázódott, Törökország Európa hetedik legnagyobb gazdaságává vált. A válság nem tépázta meg az országot, Ankara másfél évi alkudozás után a múlt héten lényegében kikosarazta az IMF-et. A jövő évi választás előtt a kormány láthatóan nem akar új hitelmegállapodást kötni, hogy erősnek mutatkozzék, és ne kelljen a valutaalap diktátumainak megfelelően kiadáscsökkentésbe fognia.B
árhogy végződnek is a tábornokok elleni perek, a hadsereg mindenhatóságába vetett hitnek is vége. Egyelőre nem látszik, merre is tart az Európa, Oroszország és a Közel-Kelet metszéspontjában lévő, az energiaszállítási útvonalak miatt is stratégiai helyzetű NATO-tag Törökország. A világi erők attól félnek, nem a civil és a katonai szféra kiegyensúlyozottabb viszonyáról, demokratikusabb berendezkedés kialakításáról van szó, hanem arról, hogy az AKP titokban nagyobb szerepet szán az iszlámnak. Azzal is vádolják a kormányt, hogy koncepciós perekkel akarja lejáratni a hadsereget. Léteznek azonban az AKP-nél radikálisabb szervezetek is. Nyíltan emlegetik az USA-ban élő Fethullah Gulen prédikátort, akinek törökországi mozgalma megelégelte, hogy a kormány nem váltotta be a nagyobb vallásszabadságra – például a női fejkendő korlátlan viselésére – vonatkozó ígéreteit.
Az ellenzék amiatt is aggódik, hogy az elnöki, végrehajtói és törvényhozói hatalmat birtokló AKP a világiak utolsó bástyáját, a bíróságokat, legfőképpen pedig az alkotmánybíróságot is elfoglalja. Utóbbit leginkább a kormány alkotmányreformja izgatja, amelynek révén szűkítenék az igazságszolgáltatás függetlenségét. Az alkotmány módosításához azonban várhatóan népszavazást kell kiírni, ami kockázatos lehet Erdogan számára valamelyest apadó népszerűsége és a 14 százalékos munkanélküliség miatt. Az alkotmánybíróság mindenesetre megint az AKP betiltásával fenyegetőzik, ami 2008-ban nem sikerült.
Miközben értelmiségi körökben arról folyik a vita, hogy Erdogan hajlamos-e önkényre, meghasonlott politikus-e vagy igaz demokrata, pártja toleranciáját sokan azon próbálják lemérni, hogyan döntenek a hatóságok a törökországi asszír keresztény egyház Szent Gábriel-monostora és a környező muszlim falvak földvitájában. A hó végére várható ítélet jóval túlmutat helyi jelentőségén. A Krisztus által beszélt arámi nyelvet megőrző közösségnek több százezer tagja van Irakban, Szíriában és Európában. A világ egyik legrégebbi, 397-ben alapított monostorában mindössze három szerzetes és 14 nővér él – a környékbeli hívek száma alig háromezer –, az asszírok mégis második Jeruzsálemként tekintenek a 12 ezer elhunyt nyughelyéül szolgáló szent helyre.
Az új vallásos elitnek a kurdok nagyobb kulturális és politikai önállóságra vonatkozó igényeivel is számolnia kell. Ahmet Davutoglu külügyminiszter nemrég felkereste az iraki Kurdisztánt, amelyet Ankara sokáig veszélyesnek tartott a török egységre nézve, az észak-iraki Moszulban pedig konzulátust nyitott. Davutoglu a Szíriával erősítendő barátságot hangoztatta, és megszüntette a vízumkorlátozásokat azon a határon, ahol nemrég még török tankok járőröztek. Ankara közvetített Szíria és Izrael között, pakisztáni–afganisztáni tárgyalásoknak adott otthont, és kinyújtotta a kezét az iraki szunnita militánsok felé. Tavaly diplomáciai kapcsolatokat létesített Örményországgal, bár a kiegyezés késlekedik. A keleti orientáció nemcsak a 72 milliós török társadalom muszlim világ felé fordulásának köszönhető, hanem annak is, hogy 2007 második felétől csökken az európai és nő a közel-keleti kereskedelem értéke.
A szomszédokkal szembeni „zéró probléma” hangzatos jelszava a bírálók szerint terjeszkedő, neooszmán birodalmi diplomáciát takar az egykori szultánok által uralt területeken. A Nyugat és Kelet közti kiegyensúlyozottabb török kapcsolatépítés elvben hozzájárulhat a térség stabilitásához, Ankarának azonban egy-két kérdésben előbb-utóbb színt kell vallania. A legfőbb szövetséges USA-t aggasztja, hogy Erdogan nem pusztán elítélte Izraelt a tavalyi gázai háború miatt, de reményét fejezte ki, hogy Allah megbünteti a zsidó államot. Ezt sokan úgy értelmezték, felülkerekedett a kormányfő iszlamista énje. Erdogan azt is kijelentette, hogy a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság által körözött Omar Basir szudáni elnök nem követhetett el háborús bűnt, mert muszlim. Iránt pedig barátnak nevezte, békésnek tartva Teherán nukleáris programját.
KERESZTES IMRE
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
A kormány arra reagált, hogy Karácsony Gergely bejelentette: a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
Új helyzet van.
