Veszélybe sodorhatja a békefolyamatot, és alááshatja Ankara és az EU viszonyát a Ciprus újraegyesítését elutasító keményvonalas török ciprióta elnök megválasztása.
Ha a testbeszéd árulkodó, akkor a vasárnapi észak-ciprusi elnökválasztás két fő riválisának viselkedéséből előre lehetett sejteni az eredményt. A baloldali, pragmatikus Mehmet Ali Talat hivatalban lévő államfő az egész kampány során kimerültnek és reményvesztettnek tűnt, míg ellenfele, a nacionalista Dervis Eroglu kormányfő 72 éves kora ellenére energikusnak és magabiztosnak látszott. Be is jött a felmérések által jósolt kimenetel: Eroglu a voksok 50,4 százalékával nyert, a hétjelöltes küzdelemben Talatnál nyolc százalékponttal több szavazatot beseperve.
Eroglu a ciprusi török függetlenség támogatója, a megosztott sziget újraegyesítését legfeljebb laza konföderációban képzeli el, a görög és a török rész nagyfokú önállóságával. Ellenzi egyúttal a ciprusi görögök visszatérését a török részre. Győzelmi beszédében a veterán politikus arra emlékeztette hallgatóságát, hogy átélte a múlt tragédiáit, és utalt a földközi-tengeri szigeten élő görög többség és török kisebbség közt 1963-ban kirobbant erőszakra, a Makariosz érsek elnök elleni, az athéni katonai junta által támogatott 1974-es puccsra és a török hadsereg öt nappal későbbi inváziójára.
Talán a fájó múlt felidézésével akart súlyt adni szavainak, amikor kijelentette, hogy folytatja az elődje által megkezdett béketárgyalásokat. Csakhogy Talat a sziget két része között sokkal szorosabb viszonyt képzelt el, központi irányítással, ami a ciprusi görögök számára az egyetlen elfogadható megoldás. Elemzők szerint könynyen zsákutcába juthatnak az amúgy is nehézkesen folyó tárgyalások.
Az 1983-ban kikiáltott, pusztán Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság nacionalista fordulata egy éve kezdődött, amikor Eroglu ellenzéki jobboldali Nemzeti Egység Pártja megnyerte a parlamenti választást. Azóta csak erősödött a kiábrándulás Talat újraegyesítésre, valamint a török rész politikai és gazdasági elszigeteltségének megszüntetésére vonatkozó ígéreteiből. A csalódottságot és az elégedetlenséget jelzi az is, hogy a jogosultak több mint háromnegyede, 160 ezer ember járult az urnákhoz.
Pedig Talat 2005-ben forradalmi hévvel került az elnöki székbe, Eroglu akkor a szavazatok negyedét sem kapta. Erős volt a remény, hogy Ciprus 2004-es EU-csatlakozásával megszűnik a kettéosztottság, pedig az ENSZ béketervét a görög ciprióták előzőleg elutasították. Az is a közeledést segítette, hogy a görög részen 2008-ban a kommunista Demetrisz Krisztofiasz, Talat elvbarátja lett az elnök.
A másfél éve tartó tárgyalások nem hoztak áttörést. Ráadásul a gazdasági válság megtépázta az addig az ingatlanfejlesztés és a kaszinóépítés hullámán szárnyaló ciprusi török gazdaságot. Talat elvesztette széles körű támogatását. A választók őt büntették, amiért a görög ciprióták által irányított Ciprus vétója miatt az EU nem tudta érdemben csökkenteni a török rész elszigeteltségét. A demográfiai változások sem alakultak kedvezően, a lakosság egyre nagyobb része török bevándorló, márpedig a görög ciprióták követelése miatt bármilyen megállapodás keretében a többségüknek távoznia kellene.
A civilben orvos, görögül is beszélő Eroglu és támogatói azzal érvelnek, hogy a két közösség soha nem egyesült, nincsenek vegyes házasságok sem. A görög és török ciprióták közül sokan elégedettek a jelenlegi helyzettel, amelyet csupán szentesíteni kell – érvelnek a két állam megoldás hívei. Eroglu nem hagyhatja azonban figyelmen kívül, hogy az Észak-Ciprust évente 700 millió dollárral támogató és a sziget északi részén 30 ezer katonát állomásoztató Törökország a gyors megoldás híve. Tayyip Erdogan török kormányfő máris figyelmeztette, hogy folytatnia kell a tárgyalásokat.
Erdogan félreérthetetlenül leszögezte, hogy az év végéig meg kell oldani a sziget problémáját, mert ez alapfeltétele Törökország EU-csatlakozásának. Az Ankara és Brüsszel közti alkudozások egy részét éppen a ciprusi kérdés miatt jegelik. Törökország kiterjesztette ugyan az EU-ra vonatkozó vámuniót a 2004-ben csatlakozott tíz új országra, köztük Ciprusra, de utóbbit nem ismeri el, és azóta sem engedi be légi és vízi kikötőibe a ciprusi repülőket és hajókat, amiért az egyesítést a görög ciprióták elutasítják. A vita bonyolítja a védelmi döntéshozatalt az EU és a NATO között, mely utóbbinak tagja Törökország is.
A sokak által csak török katonai protektorátusnak nevezett Észak-Ciprus belharcai kihatnak a török politikára. Az ankarai kormány a kampány során egyértelműen Talatot támogatta, a Törökországban hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) képviselőket és választási szakembereket menesztett a szigetre az elnöki kampány megsegítésére. A török hadsereg viszont a nacionalista erők mögött áll, Ciprus pedig az 1950-es évektől a soviniszta török ideológia szerves része. A Törökországban tavaly kipattant, nagy botrányt kavart titkos politikai-katonai hálózat, az Ergenekon (HVG, 2010. március 20.) állítólag 20 millió dollárt adott Eroglu pártjának az 1998-as észak-ciprusi választáskor.
Az Erdogan-kormány tervezett erőszakos megbuktatásával vádolt Ergenekon aktivistái számára Észak-Ciprus hátországgá, pihenőhellyé vált, és nem kizárt, hogy az anyagi támogatás az ezredforduló után is folytatódott. Sőt egyes vélekedések szerint az Ergenekon-vádiratban szereplő, 2003–2004-ben tervezett puccs mögött nemcsak az AKP iszlamista gyökere és a világi köztársaság iránti aggodalom húzódott meg, hanem Észak-Ciprus állítólagos elárulása is.
KERESZTES IMRE
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
Egyelőre nem tudni, mekkora a kár.
Egyes értesülések szerint az illető telefonján kiskorúakról készült fotókat is talált a rendőrség.
