Kemény hangnemben szólította fel Washington Iszlámábádot a terror elleni harc fokozására a New York-i merényletkísérlet után. A háború óriási áldozatokat követel Pakisztántól.
„Be kell menniük Észak-Vazirisztánba” – mondta kertelés nélkül Stanley McChrystal tábornok, az afganisztáni hadműveletek amerikai irányítója Parvez Kajaninak, a pakisztáni hadsereg parancsnokának, mintha utasítaná Iszlámábádot, hogy folytassa a terrorizmus elleni háborút. Az USA nagykövete, Anne Patterson hasonló határozottsággal követelte Aszif Ali Zardari pakisztáni elnöktől a tavaly kezdett hadműveletek észak-vazirisztáni kiterjesztését. A térség az al-Káida és a New York-i merényletkísérlet hátterében álló Pakisztáni Talibán egyik utolsó fellegvára.
A többfrontos diplomáciai letámadás éles fordulat az amerikai–pakisztáni viszonyban. Washington a kezdeti bizonytalanság után vasárnap közölte, hogy a New York-i Times Square-en május 1-jén megkísérelt robbantás szálai a Talibánhoz vezetnek. Így vallott a pakisztáni születésű amerikai Faisal Shahzad is, akit a robbanóanyaggal telerakott terepjáró vásárlásának és helyszínre vezetésének a vádjával tartóztattak le. Washington idegessége érthető; ha az autó felrobban, sokan meghalnak a forgalmas utcán, és ez lett volna a Talibán első tengerentúli merénylete.
Az utóbbi hónapokban amerikai földön végrehajtott, a média által nagy terjedelemben taglalt terrortámadások hatékonysága szerencsére igen szerény volt. A The New York Times elemzése szerint az USA-ban 2009-ben erőszakos halált halt 14 ezer emberből mindössze 14 esett a terrorizmus áldozatául – ebből 13 a texasi Fort Hood támaszponton tavaly novemberben zajlott lövöldözésben vesztette életét. Ráadásul az USA-ban 2009-ben elkövetett tíz dzsihádista akció között az ideológiai indítékon kívül semmiféle kapcsolatot nem találtak. A terrorfenyegetettség – állítja a cikk – jóval kisebb, mint a 2001. szeptember 11-ei öngyilkos akciók előtt volt.
Az amerikai félelmeket táplálhatja ugyanakkor, hogy ha bebizonyosodik is a New York-i támadó és a Pakisztáni Talibán közti kapcsolat, aligha derül fény a szélsőséges csoportok rejtélyes hálózataira és a jövőbeni akciókra utaló jelekre. A hagyományos al-Káida és Talibán nem létezik többé – vélik biztonsági szakértők. Elmúltak azok az idők, amikor a hírszerzések világos ábrákat rajzoltak a terrorszervezetek és sejtek kapcsolatairól, az Oszama bin Ladent, a helyetteseit, az operációs parancsnokokat és a közkatonákat összekötő hierarchiáról. A főbb terrorszervezetek ernyőként fognak össze többé-kevésbé önálló csoportokat, naponta jönnek létre és szűnnek meg sejtek, és nemcsak a nyugati, de immár a pakisztáni titkosszolgálatok is sötétben tapogatóznak – állította nemrég Ahmed Rasid pakisztáni szakértő.
Mindezt jól mutatja a feltételezett New York-i merénylő, a 30 éves Shahzad esete is. A pakisztáni légierő magas rangú tisztjének a fia az USA-ba emigrált, diplomát szerzett, megnősült és gyerekei születtek. Mivel állítólag nem kapott munkát, fogékonnyá vált Anvar al-Avlaki szélsőséges jemeni-amerikai prédikátor eszméire. Tavaly apjától kért engedélyt, hogy Afganisztánban harcolhasson az USA ellen, de erről a família lebeszélte. A CIA likvidálási listája élén szereplő, Jemenben bujkáló Avlaki interneten terjesztett ideológiai agymosása végül mégis hatott, Shahzad Pakisztánban keresett segítséget, ahol időközben legalább tucatszor járt.
A Talibán először vállalta a merényletet, majd cáfolta, hogy kapcsolatban áll a férfival, talán megijedve egy esetleges amerikai vagy pakisztáni bosszútól Észak-Vazirisztánban. Shahzad elindulhatott a törzsi területekre, de könnyen lehet, hogy már Karacsiban elérte célját, és a szükségesnek vélt robbantási gyorstalpalót megkapta a kikötővárosban működő terrorszervezetektől – mutatott rá elemzésében Amir Rana, a Pakisztáni Béketanulmányok Intézetének igazgatója.
A 18 milliós Karacsiban működő szélsőséges mozgalmak, a pakisztáni titkosszolgálatok által eredetileg India ellen létrehozott pandzsábi militáns frakciók, valamint a Talibán ernyője alatti dzsihádista csoportok, zsoldosok és bérgyilkosok egymás közt adják-veszik a bombakészítőket, az öngyilkos merénylőket. Közös az USA-ellenességük, közös kiképzőtáborokat tartanak fenn, sőt még a forrásokat is elosztják, így követhetetlen, hogy ki kihez tartozik.
A terrorizmus elleni harc egyre bonyolultabb és egyre drágább. Pakisztánnak 2001 óta állítólag 35 milliárd dollárjába került, ebből 7,2 milliárdot az USA állt. Az ország azonban a számszerűsíthető költségeknél is jóval nagyobb szociális árat fizet. Egy friss pakisztáni tanulmány szerint az ország gazdasága 2008 óta – nem csak a globális válság miatt – alig nő, az állam fizetőképességét az IMF tavaly 11,3 milliárd dollárra megnövelt hitele biztosítja. Az idei első negyedévben 460 millió dollár külföldi tőke érkezett, a tavalyinak kevesebb mint a fele.
A pakisztáni hadsereg – a Szvat-völgyben, valamint az afgán határ menti törzsi területeken, így Dél-Vazirisztánban és Badzsúrban végrehajtott – tálibok elleni offenzívái miatt jelentősen csökkent a régióban létfontosságú mezőgazdasági termelés. Vége a tízezreknek megélhetést biztosító turizmusnak, az iskolák bezárása miatt pedig százezrek maradtak ki az oktatásból. A Pakisztán-szerte elkövetett merényletek növelik a bizonytalanságot, tönkreteszik az infrastruktúrát, a szegénységi ráta 24-ről 37 százalékra nőtt. Míg 2005-ig évi ezer alatt maradt a terror elleni háborúval kapcsolatba hozott halálesetek száma, tavaly meghaladta a 11 ezret.
KERESZTES IMRE
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
