Sikerül-e jelenlegi partnereivel megőriznie kormányzati pozícióját, vagy új szövetségeseket kell keresnie hatalma megtartásáért Robert Ficónak – ez a szombati szlovák választások tétje.
„Ami a tietek, az a miénk. Ami a miénk, ahhoz semmi közötök” – szórta tele óriásplakátjaival Martin „Shooty” Sutovec szlovák karikaturista a választási kampány utolsó hetében Szlovákiát. A rajzokon a koalíciós pártelnökök közül Robert Fico kormányfő és Vladimír Meciar zsákban, Ján Slota pedig ládában cipeli az összelopott szajrét. A Fico-kormány korrupciós botrányaira utaló fricskát a karikaturista eredetileg Pozsonyban, Kassán és Zsolnán akarta kifüggeszteni, és a sajátos kampányra saját zsebből ötezer eurót szánt. Igencsak meglepődött, amikor a Facebookon indított gyűjtéssel egy hét alatt 60 ezer euró jött össze, és így országos megjelenésre nyílt lehetősége. Kevésbé értékelte a lakosság a Fico által Szvatopluk lovas szobrának elkészítésére április közepén indított gyűjtőakciót. Csupán a költségek fele, 123 ezer euró gyűlt össze. A bronzból készült szobrot Ószlovákok királya felirattal vasárnap mégis felavatták a pozsonyi várban.
A karikatúraakció némi színt vitt az amúgy unalmas választási hadjáratba, amit a magyar kettős állampolgársági törvény is felforrósított, mert háttérbe szorította a gazdasági problémákat. A vezető kormánypártnak, a választáson a legtöbb szavazat megszerzésére esélyes Smernek kapóra jött az árvíz is. Fico pártelnök-kormányfő lemondott minden kampányeseményt, a pénteki Slota-féle révkomáromi Trianon-emléktábla leleplezésén sem vett részt, helyette minden figyelmét a katasztrófára összpontosította. Ezt tette legfőbb riválisa, a legnagyobb ellenzéki párt, a jobbközép Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKU) listavezetője, Iveta Radicova is, aki kamerák előtt indította be az egyik faluban a pártja által odaszállított szivattyút. Fico – miközben 25 millió eurós gyorssegélyt ígért a károsultaknak, ám források híján a kormány 670 ezret tud előteremteni – nem is mulasztotta el megvádolni vetélytársát a természeti katasztrófa politikai célú kihasználásával.
A belpolitikát négy évig uraló Fico május elejére védekezésre kényszerült. Az államcsőddel fenyegető helyzetbe került Görögország megmentésére az EU és az IMF által összeállított 110 milliárd eurós mentőcsomagban való szlovák részvétel miatt az ellenzék keményen támadta, és fogást is talált az addig kikezdhetetlen, az egyszerű ember védelmezőjének szerepében tetszelgő kormányfőn. A lakosság elképedt, hogy annak a Görögországnak a megsegítésében kénytelenek részt venni, ahol az átlagnyugdíj négyszerese a szlováknak, az adóelkerülés nemzeti sport, és az állami alkalmazottaknak szinte mesebeliek a kiváltságaik. A támadásban az euróbevezetés gazdasági alapját megteremtő SDKU járt az élen, amikor azt hangoztatta, hogy a Pozsonyra jutó, három év alatt potenciálisan akár ki is fizetendő 816 millió eurós, a GDP 1,2 százalékára rúgó hozzájárulás minden szlováknak 150 eurójába kerülhet. Fico végül úgy döntött, a választások után felálló új parlament szavazzon a kérdésről, noha arról Brüsszelben már határoztak.
A gazdaság amúgy is a kormányfő Achilles-sarkává vált, látványosan romlott ugyanis a korábbi mintaország Szlovákia teljesítménye. A költségvetési hiány – különösen az idei, a választásokra kacsingató túlköltekezés és az adóbevételek megcsappanása miatt – a GDP 5,5 százaléka helyett az év végére akár a 7,4 százalékára is felszökhet. Ezt csak az akadályozhatja meg, ha az új kormány egyszerre hajt végre kiadáscsökkentő és bevételnövelő lépéseket – vélik elemzők.
Elfogytak az előző kormány által a privatizációs bevételekből félretett tartalékok, újabbak nem keletkeztek, mert Pozsonyban leállították a magánosítást. Veszteségbe fordult az állami nyugdíjkassza, Fico mégis 13. havi nyugdíjat ígér. Pedig egyre nő, és az idén a GDP 40 százalékát is meghaladja az államadósság. Bár ez uniós összehasonlításban alacsony, és a maastrichti kritériumoknál is jóval kedvezőbb, elemzők úgy vélik, a Szlovákia iránti bizalom meginoghat az 50 százalékos határ átlépésénél. A munkanélküliség ismét megugrott, már a 15 százalék felé közelít. Némi optimizmusra az adhat okot, hogy a tavalyi visszaesés után az idei első negyedévben 4,8 százalékkal – uniós szinten a leggyorsabban – nőtt a gazdaság, ami főként az export közel 17 százalékos bővülésének köszönhető.
Fico szinte biztosan nyeri a választásokat, ám mai koalíciós partnereinek szereplése nehezen kiszámítható. Vladimír Meciar exkormányfő Demokratikus Szlovákiáért Mozgalma (HZDS) az 5 százalékos parlamenti küszöb szélén táncol. A Szlovák Nemzeti Párt cigány- és magyarellenes kampányával – ami a kettős állampolgárságról szóló magyar törvény hatására lendületet vett – biztos befutó.
Az ellenzéki oldalon a kampányát a Szlovákia újra fejlődni fog szlogenre építő SDKU a Mikulás Dzurinda volt miniszterelnök háttérbe vonulásával előtérbe tolt Radicovával stabilizálta a helyzetét, népszerűsége jóval a Smeré mögött marad. A kereszténydemokraták is tartják pozícióikat, és biztos parlamenti szereplőnek látszik a Richard Sulík által alig fél éve alapított liberális Szabadság és Szolidaritás.
Sulík a Dzurinda-kormány gazdaságpolitikájának sikerét alapozta meg, amikor tanácsadóként az áfára, a nyereségadóra és a személyi jövedelemadóra egykulcsos adórendszert dolgozott ki. Pártja a reformok újraindításával, a kiegyensúlyozott költségvetéssel, az állami támogatások felszámolásával, a privatizációval – vagyis elvileg nem túl népszerű témákkal – kampányol. Emellett síkraszáll az egyneműek regisztrált partnerségéért, a marihuána liberalizálásáért.
Izzanak a kedélyek a magyar választók között. Szavazataikért a Magyar Koalíció Pártja (MKP) és a belőle kivált, Bugár Béla nevével fémjelzett, igen költséges kampányt folytató Most-Híd harcol. Az országos szondázások általában fej-fej melletti küzdelmükre utalnak, a Fórum Intézet május eleji, kizárólag magyar mintán végzett felmérése viszont 52:28 százalékos támogatottságot mutatott az MKP javára – bár Bugárék szlovák voksokra is számítanak.
Ilyen körülmények között még az is előfordulhat, bár kis esély van rá, hogy Fico pártjának és jelenlegi partnereinek mégsem lesz többségük. Ez azonban korántsem garantálja, hogy az utóbbi négy évben látványosan statisztaszerepre kárhoztatott ellenzéki pártok hatalomra tudnának jutni. Ők ugyanis sokszor hajba kapnak, és köztük az előző választások előtt fél évvel olyan ellentétek alakultak ki, hogy felmondták az akkori koalíciót, ahelyett hogy kivárták volna reformjaik eredményét. Ebből pedig Ficóék húzhattak hasznot. Pozsonyi kommentárok szerint valószínűbb, hogy adott esetben a kormányfő képes lenne közülük partnert találni egy új többséghez. Az ellenzéki pártok egyelőre azt hangoztatják, hogy nem lépnének koalícióra Ficóval.
TUBA LAJOS / POZSONY
Azokat, akik csak a Stranger Thingsből ismerik, összezavarná, hogy miket művelt a karrierje kezdetén Paul Reiser. Korábbi rajongóit például azzal lepte meg, hogy feltűnt az Aliens gonoszaként. A veterán komikussal pályafutása cikkcakkjairól, Jerry Seinfeldről, Lisa Kudrow-ról és Eddie Murphyről is beszélgettünk. És arról is, miért tartotta hülyeségnek a Jóbarátokat.
A Tisza Párt elnöke legújabb bejegyzésében kifejezetten a fideszeseket szólította meg.
Ez az a fegyver, amely alkalmas lehet Irán nukleáris létesítményeinek megtámadására.
