Tarthatatlan a Gázai övezet teljes blokádja – ismerte fel a nemzetközi nyomás alatt álló Izrael. A megerősödött Hamász talán békülne a Fatahhal és a zsidó állammal is.
Az izraeli–palesztin békében reménykedők jó tíz éve jelképesen tekintettek a jerikói kaszinóra, ahol játszani szerető zsidók tömegei fordultak meg, amíg a szórakozóhely be nem zárt a második intifáda 2000-es kitörése után. A félkarú rablók, rulettasztalok és pókerszobák azóta is kísérteties félhomályban várják az újranyitást, de a játékbarlang aligha fogad egyhamar vendégeket. Az izraeli–palesztin viszonyban az utóbbi évtizedben az erőszak és a bizalmatlanság lett úrrá, mindkét fél a másikat vádolja a béke elutasításával.
Az utóbbi hetek mélypontja után mintha elmozdulnának a merev álláspontok. Három héttel a tengeri segélyszállítmány elleni véres izraeli akció (HVG, 2010. június 5.) után a zsidó állam átértékelte a Gázai övezettel szembeni embargópolitikáját, és vasárnap bejelentette, jelentősen enyhíti a szárazföldi zárlatot. A fegyvereken kívül minden olyan árut beenged a tengerparti sávba, amely nem használható támadóeszközök, robbanóanyagok és rakéták készítéséhez. Izrael megígérte, hogy új átkelőket nyit, és megkönnyíti a segélyszervezeti munkások mozgását, az orvosi ellátásra szoruló palesztinok kilépését.
Nyilvánvaló, hogy a Gázai övezet Hamász általi 2007-es elfoglalása óta tartó embargó lazításában szerepet játszott a kilenc halálos áldozatot követelő május végi gázai segélypróbálkozás, valamint az USA és az EU nyomása. A blokád kudarcot vallott, mert lehetetlen betartani nemzetközi felháborodást keltő erőszak nélkül. Az izraeli akció hatására a Hamász elszigetelt maradt ugyan, a másfél millió gázai lakos nyomorúságos sorsa az Izrael-ellenes propaganda eszközévé vált. Az embargó enyhítését Barack Obama amerikai elnök is kérte, így Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő – a flottillát ért kommandós támadás miatt elmaradt vizitjét pótlandó – július 6-ai washingtoni látogatásán a két szövetséges javíthat megrendült viszonyán.
A Hamásszal szembeni izraeli politika kiigazításának hátterében az áll, hogy nem sikerült az iszlamista szervezet politikai meggyengítése. Az utóbbi három évben a mozgalom nemcsak a biztonságot, az oktatást és az igazságszolgáltatást vonta ellenőrzése alá, hanem a gazdaságot is. Adót vetett ki az egyiptomi–gázai határ alatti alagutakon folyó illegális csempészetre, áldását adva a virágzó feketepiacra. A hagyományos, jórészt Nyugat-barát üzleti elit kiszorult a gazdaságból, megszűnt az ipar és a legális kereskedelem.
Az embargó miatt a tavaly januári pusztító izraeli csapások óta sem kezdődött el az újjáépítés. A másfél milliós lakosság kétharmada segélyektől függ, azaz Izrael a blokád révén csak segítette a gondoskodó – kvázi a Hamász alapítványai által működtetett – állam fenntartását, amely a szélsőséges nézetek terjesztésének melegágya. „A csempészalagutaktól és a segélyektől függő Gázai övezet nem jó elképzelés” – mondta Tony Blair volt brit kormányfő, nemzetközi közel-keleti megbízott, akivel Netanjahu együtt jelentette be az embargó enyhítését.
A gázaiak nem hisznek az izraeli ígéretekben. Nem sokat számít, ha feloldják például a majonéz és a ketchup beviteli tilalmát, a Hamász a teljes – így a tengeri, légi és szárazföldi – blokád megszüntetését követeli, a kozmetikázás a mozgalom szerint nem sokat számít. Az eper januári érésekor például a piacok roskadoztak a becsempészett piros gyümölcstől, amelyet azonban a termelők haszon nélkül árultak, hogy ne rohadjon rájuk. Az övezet nem haldoklik, de nem is él – mutatott rá Amr Hamad, a Palesztin Iparosok Szövetségének főtitkárhelyettese, aki szerint Gázát nem lehet Szudánhoz vagy Haitihez hasonlítani. A palesztin tanult nép – az írástudatlanság 2 százalék alatt van –, ezért zsarolással nem lehet térdre kényszeríteni sem a lakosságot, sem a Hamászt.
Pedig a vallási szigor, az önkényes hatalmi módszerek és a véleménykorlátozás miatt korántsem mindenki a mozgalom híve. A gázaiak egyharmada Hamász-, egyharmada Fatah-barát, egyharmada pedig független. Az utóbbiak táborát növelné az önálló magánszektor megerősítése – vélik szakértők. Nem működött az a nyugati–izraeli elképzelés, hogy a nélkülözés miatt az emberek elfordulnak a Hamásztól, és megerősödik a segélyekkel teletömött Ciszjordániát irányító világi Fatah.
A Hamász egyoldalú tűzszünetet tart több mint egy éve, igyekszik rövid pórázra fogni a kisebb radikális fegyveres csoportokat. Khaled Mesál, a mozgalom damaszkuszi száműzetésben lévő radikális vezetője nemrég kijelentette, hogy véget ér az ellenállás, ha Izrael megszünteti a megszállást. A Hamász–Fatah-közeledés jeleként pedig a legutóbbi „katasztrófa napjáról” – azaz Izrael állam 1948. május 15-ei kikiáltásának évfordulójáról – a 2007-es gázai polgárháború óta először együtt emlékezett meg a két rivális erő.
A rossz emlékek miatt a nagyobb gesztusoktól ódzkodnak a felek. Izrael nem kapott nagyobb biztonságot a 2005-ös gázai egyoldalú kivonulás révén; a Hamász elindult és nyert a 2006-os parlamenti választáson, de páriaszerep jutott neki; Mahmúd Abbász palesztin elnök pedig hiába kezdett újra és újra tárgyalni Izraellel, a ciszjordániai zsidó telepesítés folytatódott. Egyik fél sem kockáztat, így a kaszinó is zárva marad, holott amerikai pénzből nemrég épült meg az új négysávos út Jerikóba, amely a világ egyik legrégebben lakott településeként idén ünnepli tízezer éves fennállását.
KERESZTES IMRE
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
