Eddig 7,1 milliárd forintig ketyegett a számláló: ennyi épület- és útkárról érkezett bejelentés több mint háromszáz település önkormányzatától a megyei katasztrófavédelmi központokba a tavaszi–nyári esőzések utáni földmozgások miatt. De a kárlista korántsem teljes, mivel a nem önkormányzati ingatlanok helyreállítására – az árvízkárokhoz hasonlóan – földcsuszamlás és -omlás után is csak akkor jár állami támogatás, ha az épület összedőlt.
Egy dunaszentmiklósi családi ház például májusban néhány nap alatt több métert vándorolt a lejtőn, majd megdőlt – ám a tulajdonos pechére egyben maradt. „Úgy tudom, a biztosító hatmillió forintot fizet, a családnak a szomszédos Tata polgármestere és néhány ottani vállalkozó ígért újjáépítési segítséget. A szomszédban álló, ugyancsak megroggyant, életveszélyes épületek tulajdonosai azonban biztosítás híján csak magukra és a környékbeliek szolidaritására támaszkodhatnak” – mondta a HVG-nek Pogrányi Pál, a 437 fős gerecsei falu polgármestere.
Nem lehet teljesen nyugodt az sem, akinek lejtőn álló háza most épen maradt, mivel a települések csúszásveszélyes domboldalakat is építési övezetté nyilváníthatnak – és azt sok helyütt meg is tették. Másutt váratlanul kiderült, hogy pince van az épület alatt, amit korábban nem is sejtettek. Nincs ugyanis olyan jogszabály, hogy a beépíthető területeket csak előzetes földtani vizsgálat után jelölheti ki a helyhatóság. Pedig némi kutakodással kideríthető, mely tájakon lehet kockázatos az építkezés, mivel az állami geológiai szolgálat négy évtizede felmérte a földmozgások miatt veszélyes területeket (lásd térképünket). A részletek megismerése azonban még igényel némi vizsgálódást: csak a nagyobb régiókat határolták le, a településeken belüli vizsgálatokat azóta sem végezte el senki.
„Mintegy 1,8 milliárd forintra lenne szükség az érintett 960 település veszélyes képződményeinek lehatárolására. Ezt másfél évtized alatt, mindössze évi 150 millió forintból el lehetne végezni” – ismertette a Magyar Állami Földtani Intézet becslését Oszvald Tamás, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal főosztályvezető-helyettese. Egy ilyen adatbázissal felvértezve már elő lehetne írni, hogy milyen mélyre kell alapozni, illetve ki lehet-e alakítani építési telkeket a földtanilag kockázatos helyszíneken. Ennek híján ma senki nem vonható felelősségre, ha egy minden szabálynak megfelelően épült ház netán megcsúszik – bár egy próbaperben talán kiderülne, hogy ilyen esetekben az államnak helytállási kötelezettsége van.
Lejtőn épült ház Százhalombattán. Tekintse meg galériánkat!
Oszvald Tamás
Hollóházán például több ingatlan a szilárd vulkáni kőzet és a csúszásveszélyes agyagos tábla határán áll; ha az utóbbi elmozdul, az épület megreped. Ha átázik az agyag (vagy másutt a lösz), jó esély van rá, hogy az épület az évi néhány milliméter helyett sok centiméternyit csúszik odébb. Hollóházán az 1999-es esőzések után öt ház annyira tönkrement, hogy le kellett bontani. „Hála annak a következetes munkának, amelyet a védekezésre fordítottunk, az idei esőzéseket kisebb repedésekkel és néhány helyszín megsüllyedésével megúsztuk, holott több csapadékot kaptunk, mint 11 éve” – büszkélkedett a HVG-nek Koleszár Sándor polgármester. Igaz, a porcelánmanufaktúrájáról ismert falu is csak a bajok után indította el földtani védelmi programját. Ugyanígy járt el Rácalmás is: „15 év munkája van abban, hogy az idei rendkívüli időjárás nem okozott károkat” – újságolta a HVG-nek Schrick István polgármester.
Nem csoda, hogy a Duna-parti településen 1990 óta 2 milliárd forintnál is többet áldoztak a magaspart mozgásának megállítására. A földcsuszamlás ugyanis már az 1920-as években nagy pusztítást végzett, az 1960-as években pedig több tucat családi ház vált életveszélyessé a rácalmási Ófaluban. Az itteni ingatlanok ma már biztonságban vannak, miután az esővizet a főbb utcákon burkolt csatornákban, a szűkebbekben pedig az aszfaltozott út szélén, folyókában vezetik el. A talajba szivárgó vizet nagy mélységben elhelyezett perforált műanyag csővel, úgynevezett dréncsővel gyűjtik össze. „Így szinte minden utcánk aszfaltozva van” – tette hozzá a polgármester. Nem mindenki ilyen szerencsés, a sárfolyástól is sújtott Bakonycsernye hasonló támogatási kérelmét például „aszfaltozást a belvízrendezési keretből nem támogatunk” felkiáltással tavaly elutasították.
Rendkívül találékonynak kell lenniük a települési önkormányzatoknak, ha módszeresen fel akarják számolni az ítéletidő miatt vissza-visszatérő földmozgások okát. Erre a célra kevés az állami segítség. Első lépésként az 1976-ban indult úgynevezett pinceprogramban a mind gyakrabban beszakadó pincéket tették biztonságossá; először Eger és Pécs belvárosában. Azt követően a pincék felmérésére és a bajok megelőzésére is költött az állam. Később ebből a keretből finanszírozták az omlásveszélyes hegyoldalak, az úgynevezett partfalak stabilizálását, a földcsuszamlások megakadályozását is. A nagyobb bajok elkerülésére évi néhány száz millió (akkori) forint elegendőnek is bizonyult.
Beszakadt üreg Hosszúhetényben
Oszvald Tamás
Földtani stabilizációs beruházást 1976 és 2006 között 274 településen hajtottak végre. Eleinte, 1997 és 2002 között évi 1-1,2 milliárd forintnyi támogatást osztott szét erre a belügyi tárca. 2002-ben azonban a pince- és partfalvédelmi keret beolvadt az önkormányzati címzett és céltámogatási keretbe (lásd táblázatunkat). Így a települések vezetői azzal a dilemmával szembesültek, hogy óvoda, bölcsőde, netán út épüljön-e, vagy erősítsék meg inkább a borospincék mögötti partfalat. „Egy pince betömedékelésével nem lehet választásokat nyerni, persze, hogy ez háttérbe szorult” – foglalta össze tapasztalatait a Belügyminisztérium által működtetett partfalvédelmi szakértői bizottságban is tag Oszvald Tamás. Az idén odáig fajult a helyzet, hogy hat Duna menti és három balatoni település kivételével pince- és partfalvédelemre már nem is volt pályázati lehetőség, a vis maior keret pedig csak a károk bekövetkeztével nyílt meg. Az idei 7,1 milliárd forintos kárigény hétévnyi megelőzési programra lett volna elegendő. És fordítva: a megelőzési program folytatása esetén nem következett volna be ekkora kár. Kérdés, hogy az új Széchenyi-terv készítői figyelembe veszik-e az ezzel kapcsolatos szakértői javaslatokat, valamint az önkormányzatok kérését a régi támogatási rendhez való visszatérésre.
SZABÓ GÁBOR
