A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A cikk szerint a vészmadarak arra figyelmeztetnek, hogy ismerős árnyék borul Közép-Európára. Komor kísérőzene; katonák menetelnek eső áztatta földeken; őrjöngő vezérek és rajongó tömegek. A The Washington Post "putyinosodás" miatt fúj riadót. Brüsszelben az eurokraták egypárti uralomról pusmognak. A német sajtó komoly hangon új "Führerstaatról" szól. A latornemzetet azonnal cenzúrázni kell, szankcionálni és a páriák közé lökni.
Fehéroroszországról van szó, ahol a brutális rohamrendőrség ész nélkül botozza a tüntetőket? - kérdi a cikkíró. Vagy Ukrajnáról, ahol a kormány korrupciós vádakkal őrizetbe vetetett volt kabinetminisztereket? Nem, a kis tízmilliós Magyarországról Európa szívében, amely ország most az Európai Unió (EU) soros elnöke. Ugyanarról a Magyarországról, amely szolid átmenetet hajtott végre a kommunizmusból, és stabil, modern demokrácia büszke történelemmel és gazdag kultúrával.
A valóság az, hogy amióta jobboldali Fidesz pártja kétharmados parlamenti többséget szerzett, Orbán Viktor miniszterelnök arra használja fel megbízatását, hogy politikai hatalmát példátlan gyorsasággal és eltökéltséggel megszilárdítsa. A Fidesz egy volt európai parlamenti képviselőjét nevezte ki elnöknek; egykori Fidesz-képviselő vezeti az Állami Számvevőszéket; megszüntették a Költségvetési Tanácsot; megnyirbálták az Alkotmánybíróság jogkörét; s az új Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak hatalmában áll bírságokat kiszabni a médiára olyan homályos vétségek esetén, mint az "emberi méltóság" megsértése.
Eközben a művészettel, kultúrával, a roma kisebbséggel és a hajléktalanokkal foglalkozó közalapítványok tucatjaira vár a megszűnés, és funkcióikat a kormány veszi át - folytatódik a brit lap cikke. Vajon mindez zabolátlan kulturális vandalizmus? Igen. Aggódnunk kell a Fidesz hatalomösszpontosítása miatt. Teljes mértékben. Azt jelenti ez, hogy Magyarország a diktatúra felé csúszik. Nem. Az ilyen vad beszéd senkin sem segít, legkevésbé a kormányban lévő modernizálókon, akik próbálják átvonszolni az országot a XXI. századba.
Mi Nagy-Britanniában tudhatnánk, mi a különbség a túlközpontosított demokrácia és a diktatúra között - írja Adam LeBor. Orbán mintaképe nem Vlagyimir Putyin, hanem Margaret Thatcher. Utóbbit is a remény hullámán választották meg egy gyenge baloldali kormány uralmának évei után; ő is példátlan mértékben centralizálta a hatalmat; kulturális háborút vívott azok ellen, akiket veszélyes liberálisoknak tartott, és pártjában nem tűrte az ellenvéleményt. Thatcher bárónő 1990-ben igen lelkes fogadtatásban részesült Budapesten. Ma egészen otthon érezné magát ott - olvasható a The Timesban.
