Mi legyen a fogyasztói társadalommal?

– Az áll a jelentésükben, hogy már megvannak a technikai, technológiai feltételei a fenntartható növekedés beindításának. De készen állnak-e erre az átlagemberek is?

– Lényegében tényleg ezt állítjuk, de talán szerencsésebb úgy fogalmazni, megvan a tudásunk ahhoz, hogy valóra váltsuk ezeket az ígéreteket. Nem hiszem, hogy minden eszköz meglenne már, nagyon sokat kell például előrelépnünk a megújuló energiák területén. Abban is biztos vagyok, hogy a tudásunkat sokszor egészen más csatornákon kell eljuttatni az emberekhez. A mobiltelefonokon ma például rengeteg játék van, ez nem ártalmas, de biztos, hogy nem is túl hasznos. Az ilyen célokra elhasznált kutatási energiát jóval fontosabb dolgokra is lehetne fordítani. És abban is bízom, hogy változik az emberek gondolkodása.

– A skandináv országokban többnyire környezettudatos emberek élnek, de sok más államban még az a menő, akinek például minél nagyobb autója van.

– Az igaz, hogy az északi országok biztonságosak és tiszták, ám ha megnézzük a számokat, láthatjuk, hogy ugyanannyi erőforrást használnak, mint a többi állam. Ez pedig azt jelenti, hogy a fogyasztásban még nincs igazán jelen a tudatosság. Igaz, ha gazdagok vagyunk, akkor mindenből nagyot és jót akarunk, ám a példáját folytatva, én abban bízom, hogy az emberek máshol is nem a legnagyobb, hanem a legjobb, a leginkább környezet- és pénztárcabarát kocsit akarják majd. És ennek az igénynek a kielégítése már az autógyárak feladata.

– Milyen szerepet szánnak az államnak?

– Hiszünk a szabad piacban, ám ez nem azt jelenti, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Azt szeretnénk, ha az állam határozná meg a főbb játékszabályokat, és a piac résztvevőire bízná a működtetést. Az államnak bátor döntéseket kell hoznia. Mindenki egyetért abban például, hogy a munkaerő megadóztatásától át kell térni a nyersanyaghasználat adóztatására – de mégsem történik semmi, mert a váltás bonyolult és néha fájdalmas. Mégis el kellene indulni ezen az úton.

– Sokan ostorozzák a fogyasztói társadalmat. Vissza lehet fogni a fogyasztást?

– Meg fog maradni a fogyasztói társadalom, senki sem akarja feladni a kényelmét. Sohasem gondoltuk, hogy kiút lenne a visszafogás, én például negyven év múlva is meg akarom majd inni a kedvenc sörömet, de azt szeretném, ha annak szén-dioxid-lenyomata nulla lenne.

– Programjuk megvalósítható az atomenergia és a genetikailag módosított élelmiszerek nélkül?

– A fenntartható fejlődéshez mindkettő kell, a lényeg, hogy mindezt ésszel használjuk ki. Túl késő van már ahhoz, hogy ne éljünk a technika adta lehetőségekkel. Túl sokan vagyunk a Földön, és mindannyian jól akarunk élni.